Kárpátalja anno: az Ung partján

Az Ung folyóirat 1912. június 6-i számában jelent meg farkasfalvi Mauks Ernő Emlékezés című verse. A költő Ung vármegyében, Tibán született 1877. június 8-án. A magyar nemes farkasfalvi Mauks család sarja. Ősei 1635-ben kapták meg a címeres levelet II. Ferdinánd magyar királytól. Apja farkasfalvi Mauks László honvéd huszárőrnagy, anyja vágújhelyi Hrabéczy Hermina.

1896-tól 1900-ig bölcsészhallgató volt Budapesten, de doktorátust csak 1905-ben szerzett Kolozsváron. 1903-ban tollnokká nevezték ki a Szegeden székelő Csongrád vármegyei királyi tanfelügyelőséghez. Később Nyitrára, majd Pozsonyba helyezték át, ahol 1908-ban segéd-tanfelügyelővé léptették elő. 1911-ben Eperjesre került. Innen a cseh megszállás elől menekülnie kellett. 1924-ben Szikszón tanfelügyelővé nevezték ki, majd Abaúj-Torna vármegye tanfelügyelőségének vezetője lett. Versei, cikkei és tárcái jelentek meg a többek közt az Ungban, a Szegedi Naplóban, a Bolond Istókban, a Pesti Hírlapban és a Pesti Naplóban. Felesége Maszarovics Szidónia volt, akivel 1908-ban kötött házasságot Miskolcon. Szikszón hunyt el 1953. február 3-án.

Ha a nyári alkony bíborát kitárja,

Visszaszáll a lelkem messze Ung partjára.

Ung vize partjának himes rétje felett,

Édesen borul rám tündéremlékezet.

Hisz ezen a földön boldogságot leltem,

Az élet sebéből itt gyógyult a lelkem.

Harmatékes rétek, imbolygó virágok,

Égő szívem vérét hullatnám reátok.

Ti láttatok engem édes nyári esten,

Mikor oly lángolón, végtelen szerettem.

Ti rebbenő szellők, pirosló virágok,

Lelkem sóhajtását hányszor hallottátok.

Mikor a rózsásan gomolygó felleget,

Álmodva kísértem kék Vihorlát felett.

Égnek a csillagok egyre fényesebben,

Messze Ung partjáról édes szellő rebben.

Hogyha égő lelkem csillagok közt járna,

Visszatérne úgy is az Ung két partjára.

Úgy érezném akkor: üdvösségbe száll át

És áldva áldanám virágos virágát!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma