Kárpátalja anno: Baptisták Kárpátalján

id. Stumpf Jenő, a kárpátaljai baptista misszió első lelkipásztora Munkácson született 1878-ban.

„A századfordulón hazaköltöztem Munkácsra, bérbe vettem egy termet, azt berendeztem szószékkel és padokkal, majd missziómunkába kezdtem, megnyitva a város első magyar baptista gyülekezetét. A más felekezetűek papjai annyira befolyásolták az embereket, hogy senki sem mert jönni az imaházba. Előbb az utcán játszadozó gyermekeket hívtam be. Így Isten segítségével nemsokára megalakult a vasárnapi iskolánk, 50 taggal. Karácsonyi ünnepünkön 25-en szavaltak, kik közül többen megtértek” olvashatjuk id. Stumpf Jenő egyik beszámolójában (Szolgatárs, 2000/2), melyben így folytatja „a hitoktatók tanítók és a szülők is próbálták ijesztgetni a gyermekeket. ” Ne menj oda, kisfiam, mert ott az ördögöt imádják.” Az nem igaz! – volt a felelet – mert akkor úgy énekelnénk: ” Gyermekek jöjjetek, ördög elé fogunk állani.” Hát ti hogy énekeltek? ” Gyermekek jöjjetek Jézus elé fogunk állani” – volt a felelet. És hívták a szülőket, hogy ők is hallhassák meg az ének igazi szövegét. A szülők el is jöttek, és meggyőződtek róla, majd nemsokára felvételüket kérték a gyülekezetbe.”

Idős Stumpf Jenő 1901-ben megnősült, feleségül vette az árva Jurics Erzsébetet, akiben hűséges társra lelt a missziómunkában is. Egy ideig a Békési gyülekezetben szolgált majd Csopják Attila és Udvarnoki András ösztönzésére újból visszatért Munkácsra. Az I. Világháború alatt ő is a fronton volt. Hazatérte után, a Czine Ferenc által is végezett korábbi missziómunkát Isten annyira megáldotta hogy, 1920–1924 között 284 lelket merítettek alá és 17 új állomást létesítettek. 1923-ban hitközséggé alakultak Munkács központtal. 1925-ben új imaházat építettek. 1920-ban megjelent egy Prága által küldött prédikátor, aki közölte, hogy ezennel átveszi a gyülekezetek és a körzet vezetését. Tette ezt annak ellenére, hogy közösségeinknek ekkor egyetlen cseh tagja sem volt. Miután idegen hivatalnokok kerültek a községek, a városok, esetünkben Munkács városa és a megye élére, előbb a gyülekezetek magyar nyelvűsége került veszélybe, majd sikerült a csehekkel együttműködő „belső ellenzéket” is megszervezni, ami végzetes következményekkel járt. Az ellentétek szakadáshoz vezettek, ami nagymértékben hozzájárult Stumpf Jenő korai halálához.
A Békehírnök 1938. december. 10-i számának vezércikke már arról számol be, hogy „testvéreinket, akik 20 éven át cseh uralom igájában éltek, egy héttel ezelőtt (december 2-án) hivatalosan visszafogadta az országos szövetség kebelére. Nem kell többet „szomszédolnunk”, ha hozzájuk akarunk menni, vagy ha ők akarnak hozzánk jönni. Ledőlt a trianoni fal, – itthon vagyunk mi is, ők is! Dicsőség Istennek, magyarokat áldó, gondviselő mennyei Atyánknak.”
Alighogy megtörtént a visszacsatolás, december 13-án már útnak indult dr. Udvarnoki Béla és dr. Somogyi Imre, hogy meglátogassa az Északi és Észak Keleti területek jelentősebb baptista gyülekezeteit, tárgyaljon a missziómunkásokkal, a polgári és katonai hatóságokkal. Jelentősebb állomásaik: Kassa, Ágcsernyő, Ungvár, Nagydobrony, Kisdobrony, Munkács, Kígyós, Beregszász voltak.
December 18-án vasárnap délelőtt, a beregszászi imaházban szolgáltak az evangéliummal.
A látogatás után a munkácsi magyarok visszakapták imaházukat és ez a város lett a legnagyobb kárpátaljai körzet központja. Az anyagyülekezethez 49 település tartozott, ahol ifj. Stumpf Jenő lelkipásztor fáradságot nem ismerő lelkimunkája, kiváló szervezőkészsége révén eredményes missziói tevékenységet folytatott. Ekkor még önálló körzet volt a beregszászi, ahol Molnár Bertalan lelkipásztor testvér szolgált, hozzá 18 gyülekezet tartozott. Mivel ez a körzet hamarosan lelkipásztor nélkül maradt, 1942-ben valamennyi kárpátaljai gyülekezetet egyesítettek, ugyancsak ifj. Stumpf Jenő vezetésével. 1939 és 1944 között szoros kapcsolat alakult ki a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségével, a Kárpátaljához közelebb levő gyülekezetekkel, akik kölcsönös látogatásokat tettek, erősítve egymást a hitben.

1946-tól a kárpátaljai magyar baptista gyülekezetek moszkvai irányítás alá kerültek. Vezetőjük továbbra is Stumpf Jenő maradt, amikor azonban a helyi kommunista pártközpont és tanács „illetékes” osztályai vették át az egyházi ügyek irányítását, tovább nem vállalhatta. Beregszászba került lelkésznek. Egy ideig Munkácsról járt Beregszászba, 1949 májusában a helyi katonai hatóságok 36 órás határidővel, mint megbízhatatlant kiutasították az ún, „kiemelt városból”, s a lakását valamint az imaházat elkobozták. 1953-ban a lelkészi tevékenységtől is eltiltották, hosszú évekig segédmunkásként, éjjeliőrként, végül tanult „tartalékszakmájában” könyvkötőként dolgozott. Így nyugdíjazták. A későbbi években vidéki gyülekezetekben prédikálhatott is. Magára a közösségre is nehéz idők jártak akkoriban. Az ungvári párt és tanácsi vezető Mihai Mocsárko „testvér”, bár korábban ígéretet tett arra, hogy csupán adminisztratív ügyekkel fog foglalkozni, a lelkipásztorok munkájába is beleavatkozott. Ez volt a vallásellenes, ateista „harc” legkeményebb időszaka. A baptistákat a sajtó mindenképpen szektaként próbálta feltüntetni, tiltották a gyülekezetek látogatását és különösen a fiatalok, úgymond elcsábítását a szovjethatalom elleni merényletnek tartották.
A munkácsi magyar baptisták által épített imaházat reprivatizálták, és odaadták a Szibériából odatelepült orosz szabad-keresztényeknek.

„Amikor meg kellett szakítani minden kapcsolatot az amerikai rokonokkal, a 80-as évek elején a Stumpf család úgy döntött, hogy Debrecenbe az amerikai rokonok által vásárolt házba költözik.

Ifjú Stumpf Jenő Béla 98 éves korában, 2000. március 19-én részt vett a Baptista Egyház új Missziói Központjának és Történelmi Emlékparkjának avató ünnepségén. Mint a legidősebb baptista lelkipásztort az állami és egyházi vezetők külön köszöntötték. Születésének centenáriumát 2002 június 2-án Debrecenben tartották, ahol a közeli és távoli családtagok, rokonok, barátok és a nagy számú ünneplő gyülekezet hálát adott az Úrnak Jenő bácsiért, Krisztus azon katonájáért, akinek egész küzdelemmel teli élete és szolgálata útmutatás lehet mindnyájunk számára.