Kárpátalja anno: Beregszász: ruhagyár

A második világháború előtt Beregszásznak nem volt számottevő ipara. A városban három téglagyár, két gőzmalom, dohánybeváltó, vágóhíd, állami borpince és villanytelep működött. Számottevő volt azonban a kisiparosok száma, sok kitűnő cipész, szabó, asztalos, kerékgyártó, kovács, asztalos, bodnár, fazekas stb. mester dolgozott, több építkezési vállalkozó nyújtott munkalehetőséget az embereknek. A lakosság nagy része foglalkozott szőlészettel, borászattal, a beregszászi borok messze földön híresek voltak.
A második világháború után azonban a hatóságok elkobozták a szőlőket, állami szőlőgazdaságot létesítettek, borpalackozó üzemet nyitottak. A régi vincelléreknek, pincemestereknek köszönhetően sikerült megőrizni a beregszászi borok jó hírét, azok különböző országos és nemzetközi borversenyeken több mint 30 arany, ezüst és bronz érmet nyertek.
A magánszőlők elkobzása sok száz embert fosztott meg mindennapi kenyerétől, Beregszászban a 40-es évek végén igen magas volt a munkanélküliség. A hatóságok ezen a város gyors ütemű iparosításával igyekeztek segíteni. 1947-től a 80-as évek végéig 23 ipari üzem létesült a városban, közöttük három fafeldolgozó nagyüzem, garázsdiagnosztikai berendezéseket gyártó kísérleti üzem, majolikagyár, ruhagyár, konzervgyár, vajgyár, rádiógyár, finommechanikai üzem stb.
Forrás: beregszasz.net