Kárpátalja anno: Bustyaháza

Bustyaháza a járási központtól, Técsőtől 8 km-re terül el. A község határában torkollik a Tiszába annak egyik legnagyobb jobb parti mellékfolyója, a Talabor. A községet átszeli az Ungvár-Rahó országút.
Nevének első említésekor – 1373-ban – a Balk nemzetség tulajdona. 1389-ben, tehát 16 évvel később már Drágh Székely gróf birtokaként szerepel. Mivel a település a Máramarosban kitermelt só szállításának főútvonalán fekszik, lakóik az elmúlt századok folyamán gyakran vállaltak só fuvarozást. Hosszú időn át – a XVIII. század elejétől kezdődően – só szállítási hivatal is működött itt. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után több hullámban német ajkú lakosság telepedett meg a helységben. A XIX. század elején már több jelentős fűrésztelep és fafeldolgozó vállalat működik itt.
1944 vérzivataros őszén bevonultak Kárpátaljára a szovjet csapatok. Bustyaházáról 24 magyar és német férfit hurcoltak el, 13-an odahaltak.
A 2001-es népszámlálási adatok szerint Bustyaházának 8 506 lakosa van. A népszámlálás során 341 fő vallotta magát magyarnak.
A fafeldolgozó ipar és az erdőgazdálkodás megtartotta vezető helyét a szovjet érában is. Az itteni mezőgazdasági nagyüzem jószágtartásra és gyümölcstermesztésre szakosodott. Kedvező földrajzi fekvését kihasználva a hatvanas években itt nyitották meg Kárpátalja egyik legnagyobb gyermeküdülő központját. A gyönyörű parkerdővel körbevett Tisza úttörőtáborban nyaranta pionírok százai pihentek, szórakoztak. A közeli erdőben állatsimogatót alakítottak ki. A kilencvenes évek elején jelentkező gazdasági válság nem kímélte az itteni ipari és szolgáltató vállalatokat sem. A termelés visszaesett, a helyi fafeldolgozó, famegmunkáló üzemek dolgozóinak jelentős része az utcára került. A munkaképes korú férfiak jelentős része ekkor a határon túl keresett megélhetést maga és családja számára. Bár néhány kisebb fafeldolgozó műhely és szolgáltató vállalat azóta felújította a termelést – egyesek kifejezetten jól prosperálnak – a bustyaházaiak jelentős része továbbra is külföldön, illetve az ukrán főváros környékén folyó nagyobb építkezéseken dolgozik.
Iskolája, orvosi rendelője, klubja, postája helyben. A település központja egyre inkább városias jelleget ölt, itt számos szolgáltatóegység (szépségszalon, javító műhelyek, bár, étterem) működik.
Látnivalók
• A bustyaházaiak 1990-ben a katolikus templom falán emléktáblát avatta a II. világháború és a sztálinizmus áldoztainak.
• A közeli erdők nyaranta igencsak látogatottak, hisz bennük nagyszerű sétákat lehet tenni. Ilyenkor sok errefelé az ehető gomba. Az erdők jelentős része síkvidéken terül el. Nem kell tehát meredek hegyoldalakra felkapaszkodni. A közeli Talaboron és a településtől ugyancsak nem messze kanyargó Tiszán a helybéliek számos fürdőzőhelyet alakítottak ki. A Nemzetközi Tisza-túra résztvevői hagyományosan Bustyaháza határában szállnak vízre. A vízi sportok kedvelőinek tehát módjukban áll, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. Aki a faluban tölt néhány napot, az – akár a Talaboron, akár az itt még igencsak gyors folyású Tiszán kipróbálhatja horgászszerencséjét. Néhány bustyaházai család az utóbbi években falusi vendéglátásra rendezkedett be.
• A szláv népesség görögkatolikus illetve pravoszláv vallású. Az 1949-ben betiltott görögkatolikus egyház 1989 után újjászerveződött. 1994-ben templomépítésbe kezdtek, melyet 1998-ban fejeztek be. A templomot Szent Péter és Pál nevére szentelték fel. Az itt élő római katolikusok a szovjet érában bezárt templomukat 1989-ben visszakapták, szépen felújították.
Forrás: karpatszallas.net