Kárpátalja anno: Csarnatő

Igen ritkán említik az egykori Ugocsa vármegyéhez tartozó Csarnatő nevét az írások. Régi fotót vagy képet pedig egyáltalán nem lehet találni az interneten a településről. Egy 1802-ben kiadott könyv borítóján azonban szerepel a falu neve. Nem más ez az írás, mint Mária Terézia királynő úrbéri tabelláinak egyike. Ahhoz, hogy pontosabban értsük, hogy miről is van szó, egészen 1767. január 23-ig kell visszamennünk az időben, amikor az uralkodónő kiadta úrbéri rendeletét, mellyel szabályozta a magyar jobbágyság földesúri terheit. Ezek közül a királynő meghagyta a Nagy Lajos által bevezetett ún. kilencedet, viszont a földbirtok nagysága és a zsellérek száma szerint változtatott a robot mértékén. Az urbárium értelmében az egész birtokkal rendelkező jobbágy heti egy nap igás vagy két nap kézi robottal tartozott földesurának, ami a házas zsellérek esetében évi 18, míg a ház nélküliek esetében évi 12 napra csökkent. Ezen felül a telkes jobbágyok további egy forint füstadót fizettek, valamint évi 1 icce vajat, 2 kappant és 12 tojást kellett beszolgáltatniuk az uradalomba.

Az urbárium megvalósítása során számos olyan irat keletkezett, mint amilyen a kilenc pontból álló tabella, melyet településenként adtak ki.

A Veléte-hegy tövében, a Fekete-patak (más néven: Csarna-patak) forrásvidékén fekvő Csarnatő ősidők óta lakott, melyet az 1895-ben feltárt kurgánok bizonyítanak. A falu sokáig a Nyalábvárhoz tartozott, első urai a Drágffyak, majd a Perényiek voltak.

A Mária Terézia úrbéri rendeletét követően végzett összeírás szerint Csarnatőn hat birtokos – a Perényi, a Sztojka, a Komjáthy, a Krucsay családok – kezében volt a település 204 holdnyi földje, melyet 17 jobbágy és 17 zsellér művelt meg.

Az ő számukra jelentett könnyebbséget az földesúri terhek szabályozása.

A településen 1910-ben 853-an éltek, akik közül 36-an magyarnak, 119-en németnek, 693-an ruténnak vallották magukat. 18-an a római, 716-an a görögkatolikus, 118-an az izraelita vallást gyakorolták.

 Marosi Anita

Kárpátalja.ma