Kárpátalja anno: Eötvös Tamás

1800. május 26-án született Vásárosnaményban, nemesi családban. Jogot végzett. Fiatal korától részt vett a vármegye közéletében. Aktívan bekapcsolódott
gróf Széchenyi István reformmozgalmába.
1832-ben főszolgabíróságot vállalt, a vármegye négy évre képviselőjének választotta a pozsonyi országgyűlésbe, ahol ellenzéki politikus lett.
1835-ben másodalispánná választották meg. Ekkor alapította a Bereg Megyei Kaszinót, amely rövidesen a kulturális élet központja lett Beregszászban. 1841-
ben visszaköltözött Vásárosnaményba, ahol táblabíróként dolgozott.
1848-ban a forradalom győzelme után azonnal kardot kötött. Március 26-án őt választották meg a beregszászi nemzetőrség parancsnokává. Később a megyei nemzetőrség megszervezését, kiképzését és felszerelését is magára
vállalta. Csakhamar 1800 fegyveres nemzetőr állt a parancsnoksága alatt. 1848 novemberétől 1849. január 15-ig a munkácsi vár parancsnoka volt.
Munkács várának békés úton való bevételéért, a császárhű várőrség békés távozásának kikényszerítésében betöltött szerepéért Ung vármegye honvédelmi bizottmányának kormánybiztosává nevezték ki. Lázár Vilmos, az északi hadsereg dandárparancsnoka többek közt így írt róla: „Ungváron megismerkedtem Eötvös Tamás kormánybiztossal, akinek megjelenése nálam bizalmat keltett. Tevékeny, kellemes társalgású ember. Tizennégy nap alatt legalább tizenötször értesített az ellenség közeledéséről: és valóban, midőn Barco támadást intézett Munkács felé Podheringre, utamban Varannótól Ungvárig hat gyors postát kaptam ügetve, vágtatva. Ezen levelekben még rajzok és egész hadi rendelkezések (diszpozíciók) is voltak.” Eötvös Tamás elévülhetetlen érdemeket szerzett a podheringi csata győzelmében. Annak ellenére, hogy Lázár Vilmos nem értett egyet vele,
kierőszakolta, hogy a 106. honvéd zászlóaljat a turja-remetei vashámor védelmére vezényeljék. Ha ez nem történt volna meg, a podheringi csata hősi, de győzelem nélküli fegyvertény maradt volna. A vereséget szenvedett császári csapatok ugyanis attól tartottak, hogy a Turja-Remetéről elinduló 106. zászlóalj a hátukba kerülhet, így kénytelenek voltak menekülésszerűen visszavonulni.45
1849 májusában Ungváron nagy ünnepséget rendezett a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése alkalmából. Ünnepi beszédében lelkesítette a férfiakat,kérte őket, álljanak be Kossuth seregébe. Érdemei elismeréséül 1849. május 26-án a magyar kormány Bereg megye főispánjává nevezte ki. Új tisztségében nagy erővel indította meg a honvédek
toborzását, különös gondot fordított a munkácsi vár védelmére. 1849. augusztus 18-án Bereg vármegyében megjelentek az első orosz csapatok. Eötvös Tamás élete veszélybe került, nem maradhatott a megyében.
A szabadságharc veresége után marhakupecként, két tehenet hajtva jutott el székelyföldi rokonaihoz. 1850 tavaszáig bujkált, ekkor saját elhatározásából
feladta magát Haynaunál. 1850 júniusában a pesti börtönbe szállították. 1851. október 11-én vagyonelkobzásra és kötél általi halálra ítélték, amit 1852. május 5-én hat és fél évi várfogságra változtattak. Elkobzott vásárosnaményi kúriáját
zsandárlaktanyává alakították át. Büntetését a csehországi Josephstadt, a börtönében töltötte. Munkácson ugyanaz a börtönőr csukta rá az ajtót, akit ő nevezett ki várparancsnok korában.
Mialatt a felesége Pesten fáradozott férje szabadon bocsátása érdekében, két kis gyermekét özv. Bay Józsefné Pósa Zsuzsa vette gondjaiba a ma is álló beregsurányi Bay-kúriában.
Eötvös Tamás erős lélekkel viselte sorsát. 1856. április 3-án, fél évvel a büntetésének letöltése előtt „jó magaviseletéért” kegyelmet kapott. Szabadulása után Beregsurányba ment, ahol a felesége révén volt egy kis kúriája. Nincstelenül kezdett új életet. A talpraállásban Szögyén József jékei földesúr és felesége,
Eötvös Mária segítette.
1856. július 12-én mentesítették a vagyonelkobzás alól, de nem költözött vissza Vásárosnaményba, ottani birtokát bérbe adta.
Az Októberi Diplomáról Beregsurányban értesült. 1860-ban Bereg megye helytartójává gróf Sztáray Viktort nevezték ki, aki elődjét, Eötvös Tamást kérte fel a vármegye újjászervezési munkálatainak megindítására. Vállalta a
feladatot. 1861. április 2-án a munkácsi kerületben országgyűlési képviselővé választották. Deák Ferenchez csatlakozott, 1861. május 28-án beszédet mondott
mellette az országgyűlésben. Amikor a császár feloszlatta az országgyűlést, hazatért Beregsurányba, és várakozó álláspontra helyezkedett. 1865-ben, amikor
az uralkodó újra összehívta az országgyűlést, a munkácsi választókerületben ismét mandátumot kapott. Deák Ferenc híveinek táborában végtelen örömmel élte meg a haza bölcsének teljes győzelmét: a király és a nemzet kiegyezését.
1867-ben részt vett a király koronázási ünnepségén. Ez volt utolsó közéleti szereplése. Megfázott, tüdőgyulladást kapott, és 1867. szeptember 16-án elhunyt.
Hamvait a beregsurányi református templom falában őrzik felesége hamvaival együtt,
Beregszászban utca és emléktábla őrzi Eötvös Tamás emlékét. Először 1900 decemberében neveztek el róla utcát, amely a későbbiekben – az ország- és
rendszerváltozásktól függően – a Drugeth, Rövid, Morgenthal nevet is viselte.
1994-től ismét az ő nevét viseli az utca, 1995-ben állítottak táblát emlékének Beregszászban.
(Bagu Balázs AZ 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KÁRPÁTALJÁN)
Forrás: oszk.hu