Kárpátalja anno: Fenyvesvölgy, azaz Sztavna, az ungi falu

A Nagybereznai járásban, a Keleti-Beszkidek keleti részén, Csontos és Hajasd községek között található Fenyvesvölgy (Ставне), Sztavna települése.

A falu, melynek szláv neve a sztav (tó, ártér) szóból ered, magyar nevét 1904-ben kapta. Első említése ugyanakkor már 1551-ből való.

1910-ben 1 128 lakosából 100 magyar, 131 német, 894 ruszin volt. Ebből 83-an római katolikusnak, 870-en görögkatolikusnak, 132-en izraelita vallásúnak vallották magukat.

A falu görögkatolikus egyházközségét 1771-ben alapították, egyházi anyakönyvet 1802-től vezetnek. 1778-ban, Szent Miklós püspök tiszteletére szentelték fel a görögkatolikus templomot.

A faluban szolgált 1882–1891 között Lengyel Mihály Konstantin görögkatolikus lelkész. A ruthénekről. Sztavna község múltja és jelene címmel mutatta be a rutének történetét, szokásaikat, életmódjukat, valamint Fenyvesvölgy települését a Kárpáti lapok 1898. januári–júniusi számaiban.

Ebből idézünk egy-egy részletet.

Sztavna eredete és fekvése

„Sztavna keletkezése а XIII. századra ! tétetik. Keletkezésének évszámát pontosan megállapítanom lehetetlen volt, amennyiben erre nézve semmi néven nevezendő iratot vagy más egyéb okmányt nem találhattam forrás gyanánt. Alapításához semmiféle rege vagy mese nem fűződik, mint azt némely helységek és városok alapításánál nagyon gyakran találhatni. A böngészet és kutatás tehát ez ügyben hasztalannak tűnt fel. Alapítása körül egyedül száraz, de hitelt érdemlő hagyományos és tapasztalati adatok szolgálnak kútforrásul.…Sztavna, a többi Ungmegye felső részén lévő határszéli községekkel egyetemben, körülbelül egyidőben 1360. év körül keletkezett, I. N. Lajos magyar király alatt (1342—1382) orosz ajkú, gör. szert, lithván kabarokból…”

„Sztavna fekvése kezdetben patkó alakú volt, a melynek két szarva észak felé volt irányítva, e patkóalaku fekvésénél pedig egy 565 m. magas »Mosztok« nevű, s akkor rengeteg erdőt képező dombot vett körül. A község egyik szarvát képezte a »Sztávenszki patak« völgye… A másik szarvát a mai Záhorb névvel nevezett község képezte… A helység e két részét a mai »Záhumenyá«-i dűlőnek elnevezett helyen lakó nép, régen, illetve kezdetben, összeköttette.… Az egész község eme patkóalaku fekvésében körülbelül 16 kilométert foglalt el. Lakházaik igen távol estek egymástól, néhol kettő vagy három lakház is volt egy csomóban.”

Lakóházak Sztavnán

„Sztavnán a népnek lakása fenyőalkotmányu, magas szalmafedéllel ellátott s kéménynélküli házakból áll. A lakás rendesen délnek van fordítva az éltető nap felé… A lakház egy szobából és egy pitvarból áll. A pitvart ritkán kamarának is használják. … Néhol a pitvarban, sőt a szobában is vermet tartanak, melybe télire a fagy miatt krumplit gyűjtenek. A kamarában tartják a házieszközöket, ruhaneműt és élelmet. A szobába való bejárat rendesen jobb oldalon van. Ebben lakik a család közösen. A szobában az ablakokkal szemben egy vagy két ágy van magas lábakkal, s az ágyak úgy mint egyéb bútorok saját készítményük. Párnájuk s egyéb ágynemüjök nincs, csak szalmán alszanak, melyet ritkán lepedővel takarnak be. Takarójukat saját felöltőjük képezi a téli időben, nyárban pedig egyedül lepedő vagy az sem. Ennyiből áll a szoba bútorzata. A falakon benn kép vagy feszület nincs, de a szoba kimeszelve sincs s nem is volt soha. A többi lakosok éjjelenkint a kemencén vagy a kemence előtt, vagy a lócán szétszórva, ki hol helyet talál, – alusznak. A lakás tetője szalmával födött, kivétel nélkül, a mely tető magához a lakhoz aránylag igen magas, a füstnek tehát van hol szétoszlania. Dacára, hogy a lakon kémény nincs, tűzesettől a legkevésbbé lehet tartani.”

A sztavnai templom, paplak és iskola

Sztavna községében 1501. évben építtetett először templom és 1504. évben a paplak a hívek önerejéből…

A paplak a templom szomszédságában a záliumenyai dűlőn volt építve, fából, a melyben szalma födél alatt egy konyha, pitvar és egy szoba s kamara volt. E paplak az 1504. évtől az 1730-ik évig az említett helyen állott fenn, de 1730 körül eladatott a hivek által. 1730-ban a jelenlegi papi belsőség közepén dombszerű emelkedésen építtetett a második lak, szintén fából, de zsindely fedél alatt ugyanannyi szobával, mint az előbbi volt, csakhogy nagyobb terjedelemben. Végül az 1835. évben egészséges helyen, az országút szélén kőből épült a jelenlegi elég magas parochiális lak, zsindely fedélzet alatt, melyben 7 szoba van. A gazdasági épületek szintén rendesen vannak építve.

Iskola eleintén nem volt. A község gyermekei iskolába a parochiára jártak kezdettől, a hol maga a lelkész tanította őket a vallásra, mivel iskolai épületük nem volt, s amikor az 1814. évben fel lett építve, akkor meg kiképzett éneklésztanitójuk nem volt ideig, mig ma már az is van.

Anyakönyvek az 1802-ik évtől meg vannak. A lelkészi irattár azonban nagyon is hiányosnak mondható.

Sztavna két hitközségre oszlott u. m. a sztavnai és záhorbira. Sztavna az anya-, és Záhorb a fiók hitközség. Mind a két hitközség kezdettől óta gör. kath. szertartásbeli és a munkácsi püspökséghez tartozik. Hajdan egy templommal is bírtak. Az első templom a záhumenyai külön állott; e templom faalkotmányu volt s elég kicsi is. Az 1730-as években a templom eladatott és azután két templom építtetett, az egyiket a záhorbiak építették egy domb tetején Záhorbon, egy kápolnácskát, mely kiraboltatott a gácsországbeliektől. Ugyanakkor a sztavnaiak a jelenlegi „Láz“-nak nevezett dombon Sztavnán négy tölgyfa között építették a saját részükre a másik faalkotmányu templomot, ugyan olyan formában, mint volt az első, a legrégibb időtől, a zahumeuyai dűlőn. Ezen templom az 1877. évben december 19-én leégett mindenestől… Az 1878. évben azután egy kisebbszerü, fából való kápolna építtetett ideiglenes minőségben az előbbinek helyén. E kápolna jelenleg is fennáll s szent Illés napra áldatott meg. Az 1840-dik évben a mostani kőtemplom alapja vettetett meg, melynek emlékére több hársfa lett ültetve, s a melyek közül 3 még életben van. E kőtemplom 1855. év végéig emeltetett és tető alá is helyeztetett. Az 1856. évi január 14-én pedig dr. Kutka Pál tichai gk. lelkész és sztavnai kér. alesperes és Gébé Antal sztavnai lelkész által püspöki jóváhagyás mellett megáldatott szt. nagy Vazul gkath. püspöknek tiszteletére…”

Étkezés

„Eledele tehát ezen felvidéki népnek a határszélen »oscsipok« zabból való kenyérlepény és »csir« rendesen meleg viszel feleresztett ritkás eledel, a melybe csak néha tesznek kevés tejet és sót. További eledelük a sült krumpli, nyers káposzta, vagy annak savanyu leve, ezeket főve is használják s igen ritkán még muhar (bórkása) is. Zsirozójuk egyedül a vaj. Sertést nem szoktak ölni, mert szegénységük miatt azt pénzzé teszik, sertést azonban majd mindegyik nevel. A vajat csak nagy ritkán használják az étkek készítésénél, mivel ennek szükiben vannak. A felső Verchovina a következő rendszert tartja naponkint az étkezésben: reggel főtt krumpli hámozva, melyet kevéssé megsóznak és megvajaznak s azt körül ülve, egy közös tálból, eszik, aztán savanyu káposzta levében megfőzve, szintén egy közös tálból, melyet rendszerint felülről kevéssé megsóznak és megvajaznak és végre »csir« vízben megfőzve és kevés tejjel feleresztve. Ebéd nincs, s ha esetleg megéhezik valamelyik, úgy ezen időben, a meleg kemencéből előveszi és étkezik abból, a mi a reggeliből felmaradt. – Ha pedig a mezőre ment, akkor délire krumplit süt. Este vacsorára ugyanazt készíti a gazdasszony. … Húsfélét vagy tojást nem esznek. A mikor pedig beáll a gör. szert, kath. egyház által rendelt böjti időszak, akkor még főtt ételt is alig használnak, egyedül az oscsipok és nyers káposzta járja. Húsvéti páschájuk fekete tavaszi gabonakenyér, a melynek megszerzéséről az egész nagy böjtön át gondoskodnak, de igen sokaknál bizony csak zabbal van keverve az is. Ily alkalomkor kevés sót, vajat és tojást is hoz a nép húsvéti kenyere mellett a templomhoz megszentelés végett; bárány vagy borjúhús, vagy füstölt sonka egynél sincs.”

Mesterségek, földművelés

„Találtatnak Sztavnán szabó, ács, molnár, bodnár, kovács, czipész és zsindely- készítő mesterek. – Az asszonyok szépen hímeznek, a melyre különös előszeretettel, hajlammal is bírnak, kevés látásból bármely munkát elsajátítanak. A nők és férfiak hímzett ruhát viselnek, a melyet asszonyok, leányok készítenek részükre. Ruházatuk egy felső, melyet »hunyká«-nak neveznek, némelyeknél ködmön is. A ruházat kezdettől fogva mindig egy és soha változást nem szenvedett.”

„A sztavnai határban tengeri, tök, paszuly, lencse nem terem… gyümölcsös kertek sincsenek…. Dió és barackfa itt nem található. Az itteni vegetatió az ungváritól öt héttel késik. Innen van, hogy az aratási hónap is szeptember hava; melyet ezért szerpenynek hívnak. Ekkor érik a gyümölcs is. A kerti veteményből nagy gondozással hitvány petrezselyem, murok (sárga répa), saláta, borsó, retek, karalábé és ritkán korai ugorka is terem, de paradicsomalma sehogysem terem meg. … A veteményes magvak tiz év alatt elkorcsosodnak és aztán nem teremnek. A krumpli tiz év után már csak mogyoró nagyságú lesz. Szénája Sztavnán egy-egy gazdának átlag 1–6 szekérnyi, egy szekérre 4 mázsát számítva. … Az összegyűjtött széna, a mig a hó le nem esik, a hegyen marad, s csak azután a havon szállítható. Sztavnán és Záhorbon alig akad ez idő szerint ember, akinek saját tehene vagy ökre lenne. Ezeknek száma a 15-öt meg nem haladja.”

Közlekedés

„A közlekedési útvonal kezdetleges, primitiv állapotban volt Ungvár városától fölfelé a Verchovinán által, egész a Bezchid hegyláncig. A sztavnai embernek ugyanis, hogy Ungvárra érhessen, 5-6 napot kellett igénybe vennie. Jelenleg 18 óra alatt beérhet gyalog. Aki pedig ez utat szekeren kívánta megtenni, csak kevéssel előbb érhetett Ungvárra a gyalogmenőnél, mert több hegyen és völgyön kellett átkelnie, továbbá több patakon, a hol hid nem volt…”

Természeti kincsek, élővilág

„A sztavnai határban…három forrás van. Az egyik erősen kénköves, ez hozzáférhető helyen áll, a másik…sós tartalmú víz…a harmadik savanyu, sós.”

„A Sztavna községét körülzáró fenyves erdőségek a magas kincstár tulajdonát képezik. Ezekben váltakozó mennyiségben fenyőramaszok termeltetnek 4, 5, 6 méternyi hosszúságú több ezerre menő köbméterekben. E nyers fenyőramaszok (rönkök, megtisztított szálfák, fatörzsek), ha az Ung folyó megdagad, azon Ungvárra leusztatnak deszkák készítése céljából, a fürészgyárba.”

„Az Ung folyóban közepes mennyiségben vannak a halak. A halászati jogért Sztavna és Záhorb évenkint 4-5 forintot fizet. A halak nemei közül, a legkülönösebben a hegyi pisztráng, mennybal, kelény, márna, lazac, a veres uszonyu ponty találhatók az Ungban. … Található az Ungban vidra is, de nagyon gyéren. A sztavnai és a kosztrinai határvonalban…találtatnak még rákok is, de csak is itt és másutt e felvidéken feljebb sehol.”

„Megemlítendő a két tölgyfa, melyek közül az egyik rendkívül terjedelmes és lombos. Eme gyönyörű tölgy egyikét, melynek magassága 40 méter, vastagsága keresztmetszetben 2 méter, gróf Széchenyi Béla 1886. évben mint természeti ritkaságot a legnagyobb érdeklődéssel vizsgálta meg, és valóban minden igazi természet-barát figyelmét lekötheti e hatalmas példány. A másik tölgy 300 éves s a templom udvara előtt áll a bejáratnál.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma