Kárpátalja anno: fiatal lány

Kárpátalján még mindig nagy divatja van a nők ünneplésének, noha egyre többen hangoztatják, hogy nem tartják meg március 8-án a nemzetközi nőnapot, mely mára elveszítette eredeti, a nők egyenjogúságáról és szabad munkavállalásáról szóló küldetését, s egyre inkább a szebbik nem iránti tisztelet és szeretet kifejezése.

Én sem tartozom az ünneplők táborába, de tagadhatatlan, hogy jólesik a szívből jövő, kedves köszöntés és az a néhány szál virág, amelyet ilyenkor kapok. A nőkre gondoltam, amikor kiválasztottam ezt a régi, valamikor 1905 és 1918 között készített fotót, mely egy fiatal kárpátaljai lányt ábrázol.

A képhez ezúttal egy kárpátaljai költő verse is társul:

A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág elhervadt csendesen.
Én még járok a nagyfüvű mezőkön.
Pacsirta dalol a magasban,
magvak szállnak az őszben.
Élünk és egyszer meghalunk.
Szeretnék találkozni a karcsúnövésű lánnyal,
kinek szíve együtt ring az én szívemmel
a patak csengő habjaiban
és a mérhetetlen fűben.

(Sáfáry László: Mező)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma