Kárpátalja anno: guba

A guba ősi népi viselet.

Gyapjúszőttes anyag, s a belőle készült kabátféle felső gyapjúruha neve, melyet honfoglaló őseink a fennmaradt hagyományok szerint ideérkezésükkor már itt találtak, ezért avar eredetűnek vélik. A köznép még a 20. század elején is viselte vállra vetve vagy felvéve.
1387-ben említették először nevét, az akkori guba név egy gyapjúszőttes anyagra vonatkozott, viszont 1528-ban már kifejezetten ruha megnevezésere használták.
A guba használatáról a legtöbb adat a magyarlakta területek északkeleti részéről a Palócföldről, Szatmár megyéből, a Szilágyságból, Bihar megye területéről maradt fenn, de ismert volt a Dunántúlon és az Alföldön is. A Szilágyságban még az 1900-as évek legelején is elterjedt viselet volt a guba.
A hosszú ujjú guba ujját egyes feltevések szerint lovas és pásztor őseink arra használták, hogy egyik ujjába élelmiszert szállítottak, míg a másikban íjaikat és azok feszítő húrjait hordták, hogy azokat az időjárástól megvédjék.
A guba máig ismert jellegzetessége: szövéstechnikája és az ujjak betoldási módja, melyet Észak-Európában már a bronzkori szőrmeruhák készítésekor használtak, de ismert volt Észak-Eurázsiában is. A guba másik jellegzetessége vízszintes szabásából ered: vízszintesen pokróccá varrott darabból szabják. Ez a szabástechnika egy aba nevű felsőruhatípus jellegzetessége volt Arábiától Iránig, de szórványosan Közép-Kelet Európában is előfordult.
A guba színére nézve lehetett szürke, barna, fehér vagy fekete, de a középkori írások fekete és vörös színűt is említettek. A fekete szín még a 19-20. század fordulóján is használatban volt. Amíg a szürke, barna vagy fehér színű gubák a juhgyapjú természetes színei voltak, addig a vörös és fekete színűek festéssel készültek.
A magyarok lakta területeken többfajta gubát készítettek. Ismert volt a keleti szőnyegtechnikára emlékeztető módon szövött úgynevezett bárányfürtös guba, és rakott guba, és az ettől különböző technikával készült sima guba, mely vászonkötéses, fürt nélkül szövött volt.
A gyapjúból készült gubákon kívül egyes vidékeken rongypokrócból is készítettek gubát gubaszabással. Kenderkócból is előállítottak durva szövésű csepűgubát, az Alföldön szűrposztóból is készítettek.
Egy lehetséges előállítási mód volt, hogy a megszőtt gubát (gubavásznat) levették a gubaszékről, vízszintesen összevarrták gubapokróccá, majd kallották, késsel kiszabták, kivágták a nyakát, s végül a két ujját varrták össze.
Forrás: wikipedia.org