Kárpátalja anno: híres kárpátaljai orvosok
Magyarországon július 1-jén, Semmelweis Ignác (1818–1865) születésére emlékezve az egészségügyi dolgozók munkáját méltatják.
Kárpátalján is számos olyan orvos, felcser és ápoló működött az elmúlt évszázadokban, akikre méltán büszkék lehetünk.
A teljesség igénye nélkül tekintsük át néhányuk élettörténetét!
A kárpátaljai orvosok sorában időrendben az első legismertebb dr. Csorba József (1789–1858) orvos, fizikus. Nagyszőlősön látta meg a napvilágot. 1814-ben szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvosi karon. 1817-től Somogy vármegye főorvosa. 1829-ben adta ki „Hygiastika, vagy is Orvosi Oktatás című fő művét. Az 1831–1832. évi kolerajárvány idején minden erejét latba vetette és a védekezést megyéjében körültekintő gondossággal végeztette. 1834. május 30-án eredményes gyógyító tevékenysége elismeréséül nemességet kapott I. Ferenc királytól. Érdeklődése kiterjedt kora influenzás megbetegedéseire is. 1846-ban megalapította a kaposvári kórházat. 1848-ban lemondott állásáról, és Pestre költözött, tudományos munkásságára irányította a figyelmét. Néprajzzal, ismeretterjesztéssel is foglalkozott. 1832-től az MTA tagja volt. Pesten hunyt el 1858-ban.
Dr. Kepes Gyula (1847–1924) Mezőváriban született. Apja Ungváron és Budapesten taníttatta. Mivel az ifjút vonzotta az orvosi pálya, beiratkozott a bécsi egyetem orvosi karára. 1870. augusztus 3-án orvosdoktorrá avatták. Ezután a bécsi Rudolf-kórházban Drasche és Weinle professzorok mellett dolgozott, egészen 1872 tavaszáig, mikor is Drasche professzor az ifjú és rátermett Kepes Gyulát ajánlotta az éppen akkor Bécsben szerveződő Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció orvosának. A 24 főből álló legénység közt ő volt az egyetlen magyar. Az expedíció tagjainak megvizsgálása mellett az ő feladata volt, hogy összeállítsa az élelmiszerkészletet. Tanácsára nagy mennyiségű Tokaji Aszút és citromlevet vittek magukkal, hogy a vitaminszegény táplálkozásból származó skorbutot elkerüljék.
Miután hazatért az útról, 1882-ben másodosztályú, 1895-ben elsőosztályú honvéd főtörzsorvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeken szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével. 1924. október 26-án halt meg Budapesten.
Szintén Kárpátalja nevét öregbítette az úrmezői (Técsői járás) származású dr. Novák Endre (1850–1954). Budapesten szerzett orvosi diplomát, s a fiatal epidemiológust (járványtani szakember) 1872-ben Ungvárra küldték, hogy fékezze meg az ott tomboló kolerajárványt.
A fertőzést megállította, s az Ung-parti városban maradt, ahol 1974-ben rábízták az 1866-ban épített új kórház vezetését, melynek tovább folytatta a fejlesztését. Beindította a szülésznőképzést, megalapította az Ungvári Bábaképző Intézetet.
A kórház vezetői emléktáblát avattak a tiszteletére, majd utcát neveztek el róla. 2003-ban az ungvári kórház területén felavatták Novák Endre mellszobrát, 2008-ban pedig a kórház felvette egykori főorvosa nevét.
Csetfalváról indult az életútja dr. Szaplonczay Manónak (1856–1916). A Budapesti Tudományegyetemen 1882-ben avatták orvossá. Először Marcaliban lett községi orvos. Ugyanitt kórházat épített. 1891-ben Kaposváron kinevezték megyei tisztifőorvosnak. Itt dolgozott 25 éven át, haláláig. Orvosi tevékenysége széles körű volt. Küzdelmet folytatott az „egykerendszer” ellen. 1891-től bábaképzést indított, melynek köszönhetően három év alatt 110 bába került Somogy vármegyébe.
A tiszaújlaki születésű dr. Steinberger Sarolta (1875–1966) szülész-nőgyógyász, a budapesti egyetemen végzett első orvosnő. 1900. november 3-án avatták doktorrá. Ezután külföldön folytatta tanulmányait. Hazatérve a Tauffer-klinikán dolgozott. 1928-ban az akkor megszervezett Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosa lett. 1944-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1944-től visszavonultan élt pesthidegkúti otthonában.
Dr. Linner Bertalan (1887–1969) sebészorvos Beregszász szülötte. 1911-ben kapott sebészi diplomát Budapesten. Először a budapesti Szent János Kórház fertőző osztályán dolgozott, majd a budapesti 1. Sz. Sebészeti Klinikára került, ahol a világhírű Dollinger professzor mellett tevékenykedett. Később pedig a Szent Rókus Kórház sebészetén működött. Az első világháborúban harctéri sebészként vett részt az orosz és az olasz frontokon. 1919 júniusában visszatért Beregszászba, s haláláig a Vérke-parti kórházban dolgozott. Több ezer műtétet hajtott végre, köztük nem egyet először Kárpátalján ő végzett el. A beregszászi kórház utcája viseli a nevét, szülőháza falán emléktábla található, valamint a kórház kertjében szobrot állítottak Linner Bertalan tiszteletére.
Az ismert orvosok mellett több száz nevet sorolhatnánk még fel, akik az egészségügyben végzett áldozatos munkájukkal a múltban számos életet mentettek meg. Ezen a napon róluk sem felejtkezzünk el! Emlékük legyen áldott!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma