Kárpátalja anno: Honnan jöttél ungvári Hermész?

Az Ungvári várkertben sétálva nemcsak a magyar történelembe, hanem a görög mitológia világába is bepillantást nyerhetünk.

Rögtön a vár bejáratával szemben áll a lernéi Hüdrát legyőző Herkulest ábrázoló mű. Erről a szoborról korábban már írtunk (itt olvasható).

Néhány lépéssel arrébb az istenek hírvivője, a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek istene, az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője, Hermész alakja tűnik fel.

A sziklán ülő, karok nélküli öntöttvas szobor eredetét eddig számos talány övezte. Egyes vélemények szerint a Munkács melletti frigyesfalvi vasöntödében készítették, mások szerint Túrjaremetéről származik a kályhadísz szerepét betöltő alkotás.

A prozahid.com internetes oldal nemrég arról írt, hogy a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Helytörténeti Múzeum tudományos-módszertani és kiállítási osztályának vezető kutatója, Mihajlo Dzsahman széleskörű kutatást végzett, hogy kiderítse a szobor történetét.

Első lépésként a Hermész-szobor ungvári várba kerülésének idejét akarta kinyomozni. Erről azonban semmilyen feljegyzést nem talált a múzeum iratai között.

A másik kérdés, amit Dzsahman tisztázni akart, az a szobor készítésének helye és ideje volt. Kobály József történész korábban azt feltételezte, hogy Hermészt a Munkács melletti frigyesfalvi öntödében állították elő, s így akár a gyár két híres tervezője, Valentin Willaschek vagy Schossel András munkája is lehet.

Ugyanakkor több bizonyíték arra utal, hogy a Perecsenyi járásban, Turjaremetén készült a szobor. Petro Sova ungvári helytörténész szerint 1948-ban már az ungvári vár kertjében állt Hermész szobra, mely Lüszipposz pihenő Hermészének (a budapesti Epreskertben található mű – a szerk.) másolataként Turjaremetén készült.

Sabján Tibor – L. Kiss Katalin – Lengyel Károly: Öntöttvas kályhák című könyvében azt olvashatjuk Hermész szobráról, hogy az Turjaremetén készült 1880 körül, noha a talapzatán az „Unghvár” felirat áll. Dzsahman szerint ennek az a magyarázata, hogy a nagyközönség számára ismertebb helynek számított Ungvár, mint Turjaremete.

A turjaremetei eredet mellett szól Pusztai László magyar kutató 1982-ben a Művészettörténeti Értesítőben Dunaiszky Lőrinc Hermesz alakos kályhája címmel közölt cikke, melyben így ír: „Észak-Kelet Magyarország egyik híres vasöntődéje volt az Ungvárhoz közel fekvő turjaremetei, mely a királyi kamara üzeme volt. A 18. század végén alapított vasgyárban az 1820-as években igen fejlett technológiával dolgoztak. A műöntészet magas színvonalát bizonyítja Csokonai Vitéz Mihály 1837-ben öntött síremléke, továbbá az ungvári vár kertjében ma is látható: Herakles a lernai hydrávai c. életnagyságú vasszobor. A gyár a legritkább esetben jelezte termékeit. A hazai öntöttvas-szobrászat anyagának kutatása folytán hívták fel figyelmünket a kékedi volt Melczer-kastély parkjában levő öntöttvas szoborra, mely egy ülő Hermeszt ábrázol. Későbbiekben a szobornak több példánya is ismertté vált, továbbá az is, hogy a közel életnagyságú szobrok egykor kályhaként funkcionáltak. Az igen nagy műgonddal megformált műöntvény készítésének helye ismeretlen volt s ugyanúgy a modellt készítő szobrász is. Felmerült a gyanú, hogy ha valahol, akkor minden bizonnyal a munkácsi vasgyárban készülhetett. Miután azonban lehetőségünk nyílott a munkácsi vasgyár évenkénti gyártmányjegyzékeinek áttanulmányozására, kiderült, hogy a Hermesz alakos kályha nem Munkácson készült. Az ország vasgyárainak gyakorlatában a legritkábban fordult elő, hogy modelljeik készítését külső szobrászra bízták volna. Általában az üzemek kötelékébe tartozó gyári modellőröket alkalmaztak — így volt ez Munkácson, Rhónicon, Ruszkabányán és Turjaremetén is. A kérdés eldöntésében egy véletlen volt segítségünkre. A 19. századi hazai szoboranyag mesterekre lebontott kataszterének készítése, s Dunaiszky Lőrinc műveinek lajstromozásakor — melyet a művész üzleti könyvének adatai alapján állítottunk össze – felbukkant egy ülő Hermesz szobor, mellette Dunaiszky megjegyzése, hogy a szobrot „T. Remetére” készítette, 1832-ben. Dunaiszky adatai, melyek egyértelműen utalnak a szobor témájára és a megrendelőre azt bizonyítják, hogy az öntvény mintáját a gyár nála rendelte meg. Ma már eldönthetetlen, hogy a szobormű fűtőalkalmatossággá való kialakítása benne foglaltatott-e a bízásban; megítélésünk szerint nem valószínű. A fűtőtér ugyanis a szobor talapzatának — mely egy sziklatömb —hátsó oldalán helyezkedik el, és olyan egyszerű, hogy helyileg is meg tudták oldani, mégpedig úgy, hogy az a kompozíció egységét nem zavarja. Dunaiszky a feladat megoldásakor antik előzményhez nyúlt vissza, amely a múlt század első felében alkotó művészeknél gyakori volt. Dunaiszky Hermesze kisebb változtatásoktól eltekintve a nápolyi Museo Nazionalében levő, i. századból való római hellenista bronzszobor kompozíciójának ismeretében készült. Hermesz egy kiemelkedő sziklán ül, jobb lábát előrenyújtja, bal lábát térdben behajtva tartja. Bal karja, enyhe könyöklő mozdulattal bal combján nyugszik, jobb kezével a sziklára támaszkodik. Tekintetében a gondolat és az elkövetkező cselekvés kettőssége rejlik, kissé előredőlő felsőteste már a felállás mozdulatát is magában rejti. Dunaiszky úgy a kompozíciós megoldást, mint az arckifejezésbe sűrített pszichikai jegyeket jó érzékkel alkalmazta szobormintáján. Túl azon, hogy a nagy méretű vasöntvény a hazai vasszobrászat fejlettségét bizonyítja, művészettörténeti szempontból sokkal nagyobb jelentőséggel bír, hogy a 19. század egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrászának egy meghatározatlan szobrát pontosítani tudtuk.”

A szerző lábjegyzetben említi, hogy Hermész szobrából több is készült: az ungvári várban látható alkotás mellett egy Kékeden található, s a Miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdona, egy másikat a vásárosnaményi Beregi Múzeumban őriznek, valamint további két példány a Csepeli fémöntöde udvarán lelhető fel.

A kályhaként szolgáló szobrot valószínűleg darabokban öntötték ki, majd összehegesztették.

Az ungvári várban található példány két keze letört. A jobb kéz megtalálható a múzeum raktárában, azonban a balnak nyoma veszett.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma