Kárpátalja anno: Miért jó Visken szeretőt tartani?

A kérdésre a választ megtudhatjuk a Vasárnapi Ujság 1863. október 11-én megjelent kiadásából. A lap részletes leírást közöl Visk múltjáról és jelenéről; az ott élők szokásairól, ünnepeiről.

P. Szathmáry Károly így fogalmaz a cikkben: „A viski népélet, bár nem olyan eredetien magyaros, mint a técsöi, a legzajosabb a máramarosi helységekéi között. De a mennyiben nem eredeti, annyival talán hasznosabbá vált reá nézve. Ugylátszik, összeolvadáskor a szász eltanulta a magyartól a jó kedvet, elevenséget, bátorságot, s a magyara szásztól a fáradhatlan munkásságot. Nyári munka idején aggon és bénákon, csecsemőkön kívül nehéz valakit találni a falukon. A mely gyerek járni tud, már készen van a mezőn résztvenni, ha nem a munkában, legalább a munka melletti élvezetekben. Nem uralkodik itt az a zordon egykedvüség, mi a napszámra fizetett vagy egykori jobbágyi munkások között. Zene, dal szól s Visk a népdalok egyik születési helye. Álljon itt egy pár a megkapottak közöl mutatványképen:

Kertem alatt van egy vad almafa,
Az aljáról lehullott az alma;
Tetejében szól a bús gerlicze:
Szép a rózsám, hogy váljak el tőle? 

Hej a viski hegy alatt
Seprik a gyalog utat;
Nekem hiába seprik,
Nem sokáig leszek itt.

Hej a viski Tiszaparton
Rózsa terem minden ágon;
Ott jó szeretőt tartani,
Mert van mivel csalogatni stb.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma