Kárpátalja anno: Munkács

A hegyvidéki akció 1897 elején vette kezdetét. Egán Ede, a program végrehajtója évtizedeket szánt a tervek kiteljesítésére. Mint híressé vált gondolatában megfogalmazta, „A rutén kérdés ma első sorban gyomor kérdés, s csak másodsorban nemzetiségi kérdés” (Kemény 1956: 527).
1898 tavaszán megkezdődött az állami bérletek kiosztása. Az állam által a Schönborn-uradalomtól 25 évre bérbe vett terület 2/3 részben havasi legelőkből és hegyi rétekből, 1/3 részben völgyben fekvő szántókból és kaszálókból állt.
Az akció központjává Szolyvát tették. a kezdeményezás célja: 1. földbérletek által földhöz juttatni a népet; 2. fejleszteni az állattenyésztést; 3. hitelszövetkezetek létesítésével a népet anyagilag önállósítani. Egán elmondta, hogy a föld- és legelőbérleteket 4 132 kisgazdának osztották ki, akik a bérletösszegeket pontosan befizették. Elkezdődött a szarvasmarha-állomány feljavítása nemes, kifejezetten a hegyi klímára kitenyésztett innthali, illetve borzderes fajta állatok kiosztásával. Megindult a juh- és a sertéstenyésztés fejlesztése. Szóba kerültek a további tervek: a hitel- és fogyasztási szövetkezetek megalapítása, állami faiskola létesítése Szolyván, valamint jómódú gazdák bevonásával állami segítség mellett mintagazdaságok kialakítása, melyek ösztönző példaként szolgálhatnának a lakosságnak.
Egán Ede azt a beidegződést kívánta legelőbb felszámolni, hogy a ruszinok a hegyi talajt szántónak használják, és így a szántóföldi művelésre teljességgel alkalmatlan talajon alig aratják le az elvetett mag kétszeresét, viszont állataikat megfosztják a legelőktől. Olyan gazdálkodási módot kellett bevezetni, amely hatékonyabban, a természeti adottságokkal összhangban működhet. Erre Egán tapasztalatai szerint a svájci típusú alpesi állattenyésztés és legelőgazdálkodás kínálkozott a legalkalmasabbnak, hiszen a Kárpátok vidéke számos tekintetben hasonlít az Alpokhoz, bár annak népe jómódban él, míg a ruszinok Magyarország legnyomorultabb lakói.
Egán felhívta a figyelmet arra, hogy a réteket és legelőket is gondozni kell, nem lehet korlátlan számban felhajtani az állatokat, és a különböző fajtákat nem lehet együtt legeltetni. A talajt rendszeresen trágyázni kell, hisz a fű sem nő magától. Továbbá hiába az erős napsütés meg az ózondús levegő, a természet áldásain kívül mesterségesen is gondoskodni kell az állatok ellátásáról árnyékot adó delelőhelyek létesítésével, ivóvíz biztosításával.
Az sem volt érdektelen, hogy milyen fajtájú és minőségű állatokkal rendelkeztek a tulajdonosok. A ruszinok állatállománya eddigre rendkívül leromlott, elsatnyult állapotba került. Ennek oka a kevés és rossz legelő mellett a hegyi éghajlatot jól viselő tenyészállatok hiánya volt, ezért vállalta fel a hegyvidéki kirendeltség, hogy hosszú távú hitelre megfelelő állatokat oszt ki az igénylők között. 1900-ig több mint 500 darab bikát és közel ugyanannyi kansertést, valamint 1000 darab Tirolból importált oberinnthali üszőt osztottak ki öt év alatt törlesztendő fizetéssel, 4%-os évi kamattal.
A földbérletek és a tenyészállatok kiosztása mellett a hegyvidéki akció harmadik iránya a hitelszövetkezetek és a hozzájuk kapcsolódó áruraktárak létesítése volt. Ez amiatt volt sürgető feladat, mivel a hegyvidéki boltok, melyek nagyobbára zsidó kereskedők tulajdonában álltak, a budapesti áraknál 15-20%-kal kínálták sokszor rossz minőségű, egészségre káros termékeiket. A nép között kiosztott tenyészállatok, az olcsó pénzkölcsönt nyújtó hitelszövetkezetek, valamint a közszükségleti cikkek árát leszorító áruraktárak sok ellenséget szereztek Egánnak. Leveleiben gyakran utalt arra, hogy megfenyegették, illetve átok alá vették, de a veszély ellenére nem akart felhagyni a ruszin nép felemelésére irányuló tevékenységével. Egán Ede 1901. szeptember 20-án Ungvárról gyors lovas fogaton indult Munkácsra, ahol már megrendelte szállodai szobáját, Rochlitz Nándor királyi főerdész kíséretében. A Lázi dombnál leszállt a kocsiról, hogy szokása szerint gyalog átvágjon rajta, ekkor érte mindmáig tisztázatlan körülmények között a lövés, amelybe néhány óra múlva belehalt. A főerdész, aki a kocsinál maradt, csak azt látta, hogy Egán fejjel lefelé zuhan a dombról. Bár a közvetlen helyszíni vizsgálat az öngyilkosságot teljesen kizárta, a hatóságok hamarosan mégis lezárták az ügyet, balesetnek minősítve azt. Egán földi maradványait szülőfalujában, a borostyánkői családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Az iránta való szeretet jeleként a lakosság közadakozásból feliratos kőkeresztet állított a Lázi dombon, mely az 1990-es évek elejéig őrizte a ruszinok megmentőjének emlékét.
Egán helyét a gazdasági akció vezetésében Kazy József foglalta el, annak aktivitása azonban folyamatosan hanyatlott, így nem sikerült beteljesíteni sem a ruszinok gazdasági felemelésére, sem pedig az ország keretei között való megtartásukra irányuló szándékot.
(Gönczi Andrea: Egy magyar kísérlet az alpesi gazdálkodás megvalósítására – a hegyvidéki akció – részletek)
Forrás: karpatszemle.uz.ua