Kárpátalja anno: Pálóczi Horváth Lajos

Pálóczi-Horváth Lajos író, műfordító Beregszászban született 1899. február 5-én.

Családja a Széchenyi utcában lakott, az egykori Donáth-szálloda (mai járási rendőr-főkapitányság) épülete mellett.
Pálóczi Horváth Lajos Beregszászban érettségizett 1917-ben, majd az első világháború után visszatért a frontról a városba, s mint több nyelvet beszélő személyt, őt bízták meg a várost megszálló csehszlovák katonaság parancsnokságával folytatandó tárgyalással. Mélységesen megdöbbentette Kárpátalja csehszlovák megszállása, rövidesen el is hagyta Beregszászt.
A második világháború éveiben a Magyar Távirati Irodánál dolgozott, magyarra fordította a külföldi rádióadások anyagait, eljuttatta azokat ifj. Horthy Miklós „kiugrási irodájához”, a nyilas uralom idején menekülteket rejtegetett, többek között Veres Péter írót. Ennek ellenére a Rákosi-rendszer 1951-ben halálra ítélte, ítéletét később 12 évi börtönre változtatták. A börtönben kezdte írni Beregszászról szóló önéletrajzi regény-trilógiáját, melyet azonban 1976-ban bekövetkezett halála miatt nem tudott befejezni.

Az Álompákász és a Két világ határán című önéletrajzi regényeiben mindenkinél hitelesebben ábrázolta Beregszász társadalmi életét a XX. század kezdetétől a trianoni békeszerződésig. Más íróktól (Illés Bélától, Ilku Páltól, Czabán Samutól) eltérően nem a baloldali érzelmű munkásság, hanem a dzsentrik világát, Beregszász úri társadalmának hétköznapjait, ünnepeit, társasági életét, politikai nézetei ábrázolta lebilincselően és hitelesen.

Beregszászon 1999. február 5-én emléktáblát avattak tiszteletére a járási rendőrkapitányság épületén.
Forrás: karpatinfo.net