Kárpátalja anno: Paskai bíboros látogatása Kárpátalján

Kárpátalja történelmének vérzivataros időszaka volt a II. világháborút követő kommunista éra. Közel négy évtizeden át a szovjet ideológia határozta meg mind a polgári, mind a vallási életet. Már, ha egyáltalán beszélhetünk ez utóbbiról, hisz a kommunista hatalom a kezdetektől az egyházakban látta a Szovjetunió legnagyobb ellenségét. Minden eszközt bevetettek – megvesztegetés, zsarolás, kínzás, megfélemlítés, bebörtönzés és kivégzés, az egyház működésének betiltása –, hogy Kárpátalján az istenhitet csírájában elfojtsák.

Azonban a változás látható jelei 1989-ben már határozottan mutatkoztak. 1990-re újra legalizálták az 1949-től betiltott görögkatolikus egyházat, megengedték, hogy római katolikus papok és szerzetesek érkezzenek Kárpátaljára, valamint visszaadták a történelmi egyházaknak az elkobzott templomokat és ingatlanokat.

Hogy mindez bekövetkezhetett, abban nagy szerepe volt Paskai László akkori esztergomi érseknek, aki 1989 májusában Kijevbe és Kárpátaljára látogatott.

Az érsek már 1988-ban találkozott Kijevben Csáti József munkácsi vikáriussal, valamint Szemedi János titokban felszentelt görögkatolikus püspökkel. Általuk valós képet kapott az akkori kárpátaljai egyházi viszonyokról.

Paskai minél hamarabb szeretett volna kiutazni Kárpátaljára, ám erre csak 1989 tavaszán kapott engedélyt.

1989 májusában először Kijevbe látogatott el, ott találkozott Filaret pravoszláv metropolitával, majd repülővel Ungvárra utazott.

Első útja a Szent György római katolikus templomba vezetett, ahol szent misét végzett a zsúfolásig megtelt templomban. Minden helyszínen – Munkácson, Nagyszőlősön, Beregszászban, Huszton, Szolyván, Szerednyén, Aknaszlatinán, Técsőn, Újfaluban, Mezőkaszonyban, Felső-Domonyán, Perecsenyben, Csapon, Szürtében – tömeg fogadta. Misézett, kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, hirdette az evangéliumot, buzdította a híveket.

Emellett Paskai a hivatalos szervekkel is tárgyalást folytatott Moszkvában, Kijevben és Ungváron a kárpátaljai egyházak érdekében.

„Nem szeretek nagy kijelentéseket tenni. Mégis meg merem kockáztatni, hogy a kárpátaljai látogatásom történelmi jelentőségű volt…” – nyilatkozta a sajtónak.

Valóban: a látogatását követően érkeztek papok Kárpátaljára, működhetett újra a görögkatolikus egyház, s kezdődhetett el Kárpátalja vallási élete.

Paskai László május 21-én érkezett Beregszászba. Itt felkereste Forgon Pál református püspököt is. Az érsek-főpásztor jelenlétében Forgon püspök hálaadó imádságot mondott: „Istenünk, aki minden embert teremtetnél, és Szent Fiadban, Jézus Krisztusban mindenkinek édes Atyja vagy, az Atya-Fiúi boldog közösségben dicsérjük és magasztaljuk háromszor szent nevedet. Köszönöm néked, Istenem, hogy szerény hajlékomban fogadhattam kedves vendégeinket, azt, aki a Te nevedben jött, hogy a Te nevedben szolgálva építse a Te országodat, itt a mi vidékünkön, a mi városunkban a szeretetnek és a békének világát. Add reá a te Atyai áldásodat Szentlelked ajándékával. Amen. Az Úr hallgassa meg, az Úr áldja meg kedves szolgálatodat!”

Ezt követően a helyi római katolikus templomban mondott szent misét. Itt a hívek nevében Szerényi Erzsébet köszöntötte:

„Köszöntjük itt, Beregszászban Paskai László Bíboros Urunkat!

Köszönjük, hogy meglátogatta a mi templomunkat.

Dicsőség Istennek, hogy ezt elérhettük,

hogy itt a templomunkban Bíboros Urat köszönthetjük.

Negyven évig rettegtünk, hogy mi is lesz velünk,

ki fogja Istenhez vezetni a lelkünk?

A lelkipásztor egyre kevesebb lett,

csak sírni tudtunk, hogyha meghalt egy-egy.

Eltemettük sírva, imádkoztunk érte,

tudtuk, hogy egyhamar nem lesz más helyébe.

Kik élve maradtak, egyre idősebbek,

a sok munka miatt egyre betegebbek.

Az idős beteg emberek vasárnaponként

három-négy templomban miséztek.

Mindenütt várt rájuk az a sok-sok gyónó,

mise végén pedig rengeteg áldozó.

A Jó istent kérjük, könyörüljön rajtunk,

ne hagyja elveszni a mi szent egyházunk.

Mintha még a Nap is szebben ragyogna már,

szívünkben is van egy halvány reménysugár.

Kérjük, Bíboros Úr, hogy segítsen rajtunk!

Hogy Kárpátalján legyen már több papunk.

Az Isten kegyelmét kérjük munkájára,

legyen minden munkáján az Isten áldása!

Legyen az élete mindig derűs, vidám,

a Szentlélek kegyelme legyen a munkáján!

A Jó Istent mi arra fogjuk kérni,

hogy még nagyon soká tessék köztünk élni,

amint a Szentatya Darázsfalván kérte.

»Igen a hitre, igen az életre.«”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma