Kárpátalja anno: Szalóka

Csaptól 11 km-re délkeletre, Lónyatól 3 km-re, Ungvártól 46 km-re, a Tisza jobb partján, a magyar határ mellett fekszik.

Szalóka nevét már egy 1240-es évekbeli oklevélben is említik Zalók, majd 1464-ben Zaloka néven említették az oklevelekben.

Árpád-kori falu, mely az 1240-ben királyi birtok volt, melyet V. István király a Rosd nemzetségbeli I. Mihálynak adományozott Lónya, Bátyu, Bótrágy, Szentmiklós és Szolyva nevű falvakkal együtt.

1464 körül a leleszi prépostság birtoka volt, melynek itt még a 20. század elején is voltak birtokai, de birtokos volt itt a Betke-, majd a Lónyay család is.

A falu lakosságának nagy része a reformáció idején református hitre tért.

1910-ben 791 magyar lakosa volt. Ebből 11 görögkatolikus, 762 református, 11 izraelita volt.

A trianoni békeszerződésig Szabolcs vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Ma 795 lakosából 774 (97%) magyar.

Református temploma 1783-ban épült barokk-klasszicista stílusban a régi kőtemplom helyett. A Szalókai református templom nevezetessége a kazettás mennyezet, melynek minden kazettáján más-más magyar virágmotívum van. 2009-ben kívül-belül felújították a templomot. Új tetőt kapott, mivel a régi már több helyen beázott, és így veszélyeztette a kazettás mennyezet épségét. Kívülről kipucolták a templomot, és restauráltak három darab kazettát, azokat, amelyeken szövegek találhatóak.

A falu szülötte Soós Kálmán (1962–2011) történész, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egykori  rektora.