Kárpátalja anno: Szamovolszky Ödön szobrászművész
„Nagy álmok tisztalelkű álmodóját, a magyar művészet önzetlen és fáradhatatlan munkását, nagy alkotásának megvalósítása közben vesztettük el, de nevét hirdetni fogja műve, emlékét szeretettel őrzi minden bajtársa és a fejlődő magyar művészet minden barátja” – írták Szamolovszky Ödön szobrászművészről 1914-ben bekövetkezett halálakor.
Nagybereznán látta meg a napvilágot 1878. december 26-án. Négyéves korában családja Ungvárra költözött, ahol édesapja ügyvéd volt.
Ödön már gyermekkorában érdeklődött a szobrászat iránt, emellett szívesen ministrált és harangozott az ungvári görögkatolikus templomban.
Édesapja 1891 tavaszán öngyilkos lett, Ödön hét testvérével félárván maradt. Édesanyja az ungvári agyagipari szakiskolába íratta be. Innen Budapestre ment, ahol felvették az Iparművészeti Főiskolára. Mátrai Lajos György (1850–1906) szobrász tanítványa volt.
Egyik első alkotása Szabó Jenő (1843–1921) miniszteri tanácsos, főrendiházi tag mellszobra volt.
A vallás továbbra is fontos szerepet töltött be az életében: 1900-ban részt vett a görögkatolikusok római zarándoklatán, illetve az ifjúsági tagozat egyik szervezője volt Prodán Jánossal együtt. Később, 1907-től a Budapesti Görögkatolikus Egyházközség egyháztanácstagja volt, ugyanitt énekkart is szervezett.
A főiskola elvégzése után, 1901-ben három évre besorozták. Azonban egy év után betegségére való tekintettel felmentették.
1902-ben európai tanulmányútra indult, bejárta Olaszországot, Németországot és Franciaországot.
Hazatérve Zala Györgynél és Róna Józsefnél kezdett dolgozni.
Közben több művét is kiállították a Műcsarnokban, melyek meghozták számára a hírnevet és az ismertséget.
Megismerkedett Horvay János szobrásszal, akivel a királyi várbazárban közös műtermet nyitottak
1903-ban, feltehetően a Zellerin-gyár megbízásából a Szent István-bazilika új bronz főkapujára mintázta meg a tizenkét apostol domborművét, valamint templom főoltárának szentségtartóját is ő készítette el.
1905-ben Horvay Jánossal együtt alkották meg gróf Andrássy Dénes feleségének, Franciskának a szobrát, melyet Rozsnyón állítottak fel. A következő évben a kassai Honvéd-szobrot készítették el.
Itt ismerkedett meg Szamovolszky későbbi feleségével, Kresz Mártával. Őt ábrázolja a művész Első vallomás című mellszobra.
1907-től már nem Horvayval dolgozott, hanem Gách Istvánnal. Együtt nyerték meg azt a pályázatot, amelyet a Parlament előtti térre tervezett 1848/49-es szabadságharcos szobor elkészítése írtak ki.
„…Szamovolszky Ödön és Gách István pályamunkája nagyvonalúságával, megrázó drámaiságával, nagy formaérzékével, heroikus lendületével s csodaszép bigájával, melynél szebb alkotást nem igen mutatott fel eddig a magyar szobrászművészet. Mintha ez a diadalra vágtató biga nemcsak emberi holttesteket, de sok minden egyebet is gázolna el, ami eddig a magyar művészet útját állta…” – írta A Hét című folyóirat 1907-ben.
1911-ben a Müncheni Nemzetközi kiállításon a bajorok aranyéremmel tüntették ki.
A szabadság-emlékmű nagy része 1913-ra elkészült, de a Szamovolszky korai halála miatt nem sikerült azt befejezni.
A szobrász szülőföldjére is alkotott: 1909-ben avatták fel Ungváron, a főgimnázium kertjében Dayka Gábor szobrát.
Magánéletében szerény volt. Szeretett kirándulni és vadászni. Kaktuszokat és bogarakat gyűjtött. Szívesen festett.
1914 decemberének elején influenzásan jelent meg a katonai sorozáson. Tüdőgyulladást kapott, s december 28-án elhunyt.
- december 30-án helyezték végső nyugalomba a Kerepesi úti temetőben.
Sírjára, özvegye kérésének eleget téve, a Névtelenek című, két nőalakból álló kompozíciójának nagyobb változata került.
(Felhasznált irodalom: Dr. Pirigyi István: Görögkatolikus életsorsok; Terdik Szilveszter: Szamovolszky Ödön (1878–1914) görögkatolikus szobrász; Lyka Károly: Szamovolszky Ödön 1878—1914; A Hét című folyóirat 1907/24. száma)
Marosi Anita
Kárpátalja.ma