Kárpátalja anno: szánkó

Ugyan még nem esett le az első hó Bereg vidékén, azért lassan mégiscsak elővehetjük a garázsból vagy a padlásról a szánkót, hogy egy kis tisztogatás után készen álljon, ha behavazik.

Ezt a nemcsak szórakozásra, hanem mindenféle szállításra, teherhordásra is alkalmas, ló- vagy ökör vontatta, fából vagy vesszőből készített eszközt ősidők óta használjuk. Külalakja, mérete tájanként, kultúránként eltérő, ám felépítése hasonló: elöl felfelé görbülő két talpa van, melyekbe rendszerint 2-2 lábat vagy sulykot állítanak be véséssel, továbbá a lábakat a talpakkal összefogják és a szán orrán is található egy keresztfa.

Egy régi verset is találtam a szánkóról, mely a Bereg hetilap 1902. március 2-i számában jelent meg Szánkóm elé… címmel:

Szánkóm elé két ló van befogva,

Tüzes a ló szikrázik patkója.

Fürge lónál még fürgébb a kedvem,

Lányvásárra visz a szánkó engem.

Hej, hogy forog a világ körültem!

Mi az, minek úgy neki örültem?

Pedig mintha velünk együtt járna

Valakinek búgó zokogása.

Röpül a szán, vissza-visszanézek

Mit is nézek? Talán a vidéket,

A vidéknek egy pici kis házát,

A kis háznak legszebbik virágát.

Szép paripák! Mint a szélvész, gyorsan

Röpítsetek el… el innét mostan,

Hogy ne lássam kendő lobogását,

Hogy ne halljam fájó zokogását!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma