Kárpátalja anno: templombúcsú

A búcsú a katolikus egyház által előírt cselekedetek elvégzése után a bocsánatos bűnök elengedése, valamint a tisztítótűzben szenvedés megrövidülésének elnyerése.

A katolikus egyház tanítása szerint teljes búcsút nyer az, aki erre kijelölt templomot, búcsújáróhelyet felkeres, ott meggyón, megáldozik, bizonyos imádságokat elmond, jót cselekszik, böjtöl, főpapi áldásban részesül, valamely vallásos társulat tagja, s az azzal járó ájtatossági és egyéb előírási formákat elvégzi stb. Ez azzal az ősi hiedelemmel magyarázható, hogy az istenség bizonyos helyeken jobban meghallgatja a kérést és kedvesebb neki a tiszteletadás. A templom búcsúja a templom címének ünnepe, annak a szentnek, „titok”-nak (pl. Szentháromság, Szent Kereszt stb.) a napja, akinek tiszteletére a templomot felszentelték. A legtöbb templomi búcsút a termés betakarítása utáni hónapokra tették: István király, Nagyboldogasszony napja, Szent Kereszt felmagasztalása (szept. 14.), Szent Mihály napja, Kisasszony napja, Szent Márton napja. A templomi búcsú napján vendégségeket tartottak, amelyre a közelebbi és távolabbi községekben élő rokonokat és jó barátokat hívták meg. Régebben a meghívott vendégeknek már istentisztelet előtt illett megérkezniük és részt venniük az istentiszteleten. Ezután következett az ételben, italban bőséges ebéd. Ebéd közben és utána az egymást ritkán látott rokonok és jó barátok megbeszélték az elmúlt idők eseményeit. A fiatalok a délutáni istentisztelet után kezdődő, másnap reggelig tartó bált is rendeznek. A vendégek általában még aznap hazatértek. A vendéglátó család a meghívottak otthon maradt családtagjainak az ebéd ételeiből ajándékot küldött.
Forrás: oszk.hu