Kárpátalja anno: Uzsoki sírok
Uzsoki sírok címmel olvasható az Ung folyóirat 1918. május 12-i számában az a vers, melyet Isaák Imre (1888–1943) református esperes-lelkész írt.
A költeménnyel az első világháborúban elesett, s az Uzsoki-hágónál eltemetett katonákra és azok hozzátartozóira emlékezik.
A katonatemetőben felállított emlékmű feliratából kiderül, hogy a sírkertben 6 orosz, 6 osztrák-magyar katonatiszt és 351 orosz és osztrák-magyar katona alussza örök álmát.
Lombos hegyoldal rejtett sírjai!
Óh hány szomorú sóhaj szakad fel
És száll felétek holló szárnyakon…
És összetörten rajtatok hal el
Lombos hegyoldal rejtett sírjai.
Halavány mátkák szívbéli búja,
Mártír hitvesek tengernyi könnye
Bús borongással úsznak idáig
Magyar rónákon fellegbe gyűlve,
Halavány mátkák szívbéli búja.
Magyar ég áldó tavaszi fénye
Zöldre csókolta horpadt hátatok.
Virággal szórta tele a tájat
S így varázsolja széppé álmatok
Magyar ég áldó tavaszi fénye.
Csillagos éjjel támad itt élet:
Csillagsugáron jönnek az árnyak,
Lombsuttogásnak halk zenéjére
Minden sír körül táncokat járnak…
Csillagos éjjel támad itt élet.
Lombos hegyoldal néma sírjai!
Annyi arának, még több anyának
Két szeme gyöngye, csillanó könnye
Váljék halkszavú szent imádsággá
S tegyenek szentté itten örökre
Lombos hegyoldal néma sírjai!
A költemény szerzője miskolci segédlelkészként kezdte az egyházi pályáját 1913-ban. Ekkor írta az első verseit a miskolci lapokba. 1913-ban Az élet iskolája címmel pedig megjelent az első verseskötete Miskolcon.
Isaák Imre 1915-ben Vajánra került, majd técsői lelkész lett. Az 1932-ben alapított Kárpátaljai Református Lelkészegyesület első elnöke volt.
1933-tól a Máramaros-Ugocsai Esperesség espereseként tevékenykedett. 1943-ban hunyt el Técsőn.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma