Kárpátalja anno: vers a beregszászi Attila utcáról

Kevés közterület mondhatja el magáról, hogy versbe foglalták a nevét. A beregszászi Attila utcáról Szendrői Holozsnyay Cyrill szerzett költeményt Beregszászon… címmel.

„Beregszászon az Attila utcában,

Nincs hiány a szőke, barna leányban,

Szép a szőke, szép a barna,

De mit ér, ha mind oly csalfa, csapodár.

Beregszászon az Attila utczában.

Dalolva jár a sok legény bújában,

Ki a szőkét, ki a barnát.

Hej, de mind a szive baját siratja.”

Egy utca, mely számos nevet viselt az évszázadok alatt. Először Árok utcának hívták, majd Attilára keresztelték át. A cseh időszakban Orosz utca lett belőle, ma pedig Tarasz Sevcsenkó nevét öregbíti. Így vagy úgy, városunk egyik legszebb részéről beszélünk.

Hogy kik éltek és dolgoztak ebben az utcában, milyen intézmények működtek itt? Kiderül a Kárpátalja anno rovat legújabb írásából!

1904-ben Tamás (Tvarasko) Mihály tervei alapján épült fel az utca elején lévő sarkon a Pénzügyigazgatóság impozáns épülete.

Vele szemben, az 5-ös szám alatt működött 1904-ben Székely Lajos hentesüzlete, melyben sertészsírt, friss sertéshúst, hájat, kolozsvári szalonnát, füstölt kolbászt, prágai és kassai sonkát, szalámit, virslit, különféle hideg felvágottakat lehetett vásárolni.

A 9-es szám alatt lakott Benda Kálmán, a Beregmegyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat főmérnöke, aki jelentős szerepet vállalt a Vérke folyó szabályozásában.

Közeli szomszédja volt a 13-as számú házban élő Linner Bertalan beregszászi sebészprofesszor.

Néhány házzal arrébb, a 35-ös szám alatt emelték fel 1825-ben a beregszászi görögkatolikusok templomát és parókiáját. Itt élt 1925-től Ortutay Jenő görögkatolikus pap, aki 1927–1937 között Beregszász polgármesteri feladatát látta el.

A templommal átellenben, a 25-ös szám alatt áll a jelenlegi 6. Számú Horváth Anna Általános Iskola, mely egykor a polgári fiúiskolának adott otthont.

Számos kocsma is üzemelt az utcában, nem egy esetben megzavarva a város csendjét.

„…ha van utca, melyben szükséges a rendőri felügyelet, úgy elsősorban az Attila utca az, mert ezen úgy vasár-, valamint köznap már az esti órákban is valóságos merészség végigmenni, mivel attól lehet tartani, hogy ezek a dorbézoló részeg csapatok leverik az embert a lábáról…” – olvashatjuk a Bereg hetilap 1904. július 3-ai számában.

S ezzel még nincs vége a sornak…

Marosi Anita

Kárpátalja.ma