Kárpátalja anno: vihar a Kárpátokban

Egyre gyakoribbak Európában a súlyos károkat okozó viharok. A heves zivatarok, a villámlások és az erős szélfújások gyakran lakóházakat, gazdasági épületeket, mezőgazdasági területeket tesznek tönkre, s időnként emberáldozatot is követelnek.

A viharok az elmúlt századokban sem kímélték vidékünket. A Kárpáti Hiradó 70 évvel ezelőtt több esetről is beszámolt.

„Az elmúlt héten Kárpátalja sok községe fölött vonult el a vihar. A viharnak halálos áldozata csak egy helyen, Poroskő községben volt. A község határában dolgozott Bulák Mihály poroskői gazdálkodó, akit a vihar éppen munkaközben ért. A sűrűn lecsapódó villámok közül az egyik agyoncsapta Bulák tehenét, egy másik pedig Bulák Mihályba sújtott és halálra sebezte.” (1941. augusztus 10.)

„Az elmúlt este hatalmas, viharral és villámcsapásokkal párosult felhőszakadás vonult végig Munkácson. Körülbelül 19 órakor jött az első zápor, 21 órakor fokozódott s éjfélkor már valósággal ítéletidő tombolt a város és környéke fölött. Az eső patakként ömlött, az árkokat, utcákat magasan ellepte a víz, közben a Vasváry-utcán kétszer a telefonvezetékbe csapott a villám s lecsapott a zsidó temetőbe is. A felhőszakadás hatalmas áradást okozott. A Pál-hegyen három hidat elsodort a víz, a Kerepeci-patak pedig annyira megáradt, hogy a Nagy-hegy alatt hatalmas területen vályogház összeomlott kiöntött és a cigánytelepen húsz, nagyobbrészt vályogból épült ház összeomlott. Szerencsére emberéletben nem esett kár, de az anyagi kár aránylag jelentős. … Munkácson 72 mm-es csapadékot mértek, amire itt még nem volt példa. Ignécen Vajda György 34 éves erdőkerülő egy fa alá menekült a vihar elöl. A fába villám csapott s a földre sújtotta Vajdát, de szerencsére nem ölte meg. A kihívott mentők súlyos égési sebekkel a munkácsi kórházba szállították.” (1941. augusztus 15.)

1941. augusztus 8-i számában olvashatjuk Szőke László Vihar című versét:

Szomszédom a szegény ruszin,

sokat és mélyen szenvedett;

ácsolt viskója összedőlt

s azóta az udvaron visít,

mint négy sovány malac,

négy sápadt gyerek.

Négy sápadt gyereknek,

sápadt apja most,

csak ül-ül a romhegyen.

Körötte Olena, Vaszil, Iván,

Demeter sír-sípit éhesen.

Pedig tegnap még volt kenyér,

sajtárban még krumpli is akadt,

de vihar jött a Verhovináról,

szétvert: kenyeret, sajtárt

és vánnyadt házakat.

Szétvert házakat, szíveket,

folyik-folyik a sár a dombos utakon…

Kopottan, fáradtan a Verhovina felett,

nézzük a nehéz ködös eget,

hol vajúdva most ólmos fájdalom

borong

s a messzi égről

szívünkig ér e kín:

Istenem vihar lesz megint…

Marosi Anita

Kárpátalja.ma