Kárpátalja anno: Zárnya
Az Ilosvai járásban, a Nagyszőlősi-hegység nyugati oldalán, a Borzsa folyó mellett található Zárnya (Приборжавське) települése, melyet korábban Zádnya néven is említettek.
Vályi András földrajztudós, pedagógus Magyar országnak leírása című, 1796 és 1799 között kiadott háromkötetes helytörténeti művében az alábbiakat írja a faluról: „Orosz falu Máramaros Várm. földes Urai G. Tóldy Maradékai, és több Urak, lakosai egygyesûltt ó hitüek, fekszik n. k. Dolhához fél mértföldnyire; d. Bereg Vármegyével határos; sovány földgye 2 nyomásbéli, terem kukoritzát, és kevés zabot; gabonájokat Husztról 6, vagy Munkátsról öt mérttföldnyirõl szerzik; erdõvel bõvelkednek, égett mészszel is kereskednek lakosai, mellyet Ugocsa, és Bereg Vármegyékbe hordanak 3, 5, 8 mértföldnyire.”
A település a 14. században keletkezett, először 1409-ben említik az oklevelek.
A község először Korjatovics Tódornak, a munkácsi vár urának birtoka volt, melyet tőle fia, János örökölt meg. Később a Dolhaiak kezébe kerül a település.
A falu lakossága folyamatosan nőtt az évszázadok során: 1795-ben 778 görögkatolikus, 40 izraelita és 3 római katolikus élt a községben. 1910-ben már 1801 lakosa volt a településnek, melyből 34 személy magyar, 263 német, 1503 ruszin nemzetiségű volt. Közülük 16-an a római katolikus, 1519-en a görögkatolikus, 260-an az izraelita vallást gyakorolták.
A falu első, görögkatolikus templomát a XVIII. század közepén építették fából, szalmatetővel, két haranggal, s Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel azt. A hívek számának növekedésével felmerült az igény egy nagyobb templom építésére, mely 1824-ben készült el Istenszülő oltalma ünnepére. A régi templom felszereléseit, a többi között a könyveket, az ikonosztáziont és a harangokat átvitték az új épületbe.
A későbbiek során a templom sorsa tragikus fordulatot vett: 1917-ben a harangjait vitték el, s olvasztották be katonai célokra, majd a II. világháborút követő szovjet érában – amikor a görögkatolikus egyházat likvidálták – az épületet is bezárták. 1962-ben lebontották a templom tetőszerkezetét, a keresztet ledobták a torony tetejéről. Azóta így áll Isten háza: a természet erőinek kiszolgáltatva évről évre egyre romosabb állapotba kerül.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma