A kárpátaljai Robinson
Megyénkben is vannak olyan emberek, akik szeretik az extrém körülményeket. Képesek alkalmazkodni a különböző időjárási viszonyokhoz, és az erdőt tekintik otthonuknak. Élő példa erre Ivan Szojma.
A férfi éveken át Técsőn élt, és az építőiparban dolgozott. Tágas házat épített magának, és még kettőt a fiainak. Az egyik gyermeke Kijevben él, a másik fiú pedig Csehországban.
Szojma 20 éve veszítette el feleségét, azóta visszahúzódóvá vált. Úgy gondolta, hogy valahol a hegyekben egy kis kunyhó megfelelő lakhatás lenne számára. Az élet azonban más fordulatot vett. Egy földalatti bunkert épített ki magának, amit kevesen tudnak, hogy merre található. Szojma elmondta, hogy nem hajléktalan, hanem önként választotta az erdei életet.
– Az erdő közepén választottam egy telket. Magánterület volt, ezért megvettem. Az előző tulajdonos nyaralót akart építeni itt, de később meggondolta magát, és úgy döntött, hogy eladja. Azonnal megtetszett ez a csendes hely. Úgy gondoltam, hogy egy nap majd felépítek itt egy házat, azonban egy földalatti lakást alakítottam ki. Lassan dolgoztam, így két évembe telt, mire befejeztem. Régebben csak nyáron jártam ide, kecskéket és csirkéket tartottam az erdő sűrűjében. Aztán télen hazamentem az állatokkal. Ez így ment több éven keresztül
– fogalmazott.
A háború kitörésekor a férfi úgy gondolta, hogy a técsői házát kiadja másnak.
– Önkéntesek kerestek meg, hogy befogadnék-e egy nőt két pici gyerekkel. A bombázások elől menekültek el. Habozás nélkül belegyeztem. Eleinte együtt laktunk. A nő segített a házimunkában, én pedig játszottam a gyerekekkel. Nyáron viszont visszaköltöztem a bunkerbe. Csak a macskámat, Murcsikot vittem magammal. Időnként hazalátogatok, de azóta az erdőben élek
– mondta Szojma.
A férfi soha nem gondolt arra, hogy háború lesz az országban. Azért építette a bunkerszerű lakást, mert egyszer egy könyvben azt olvasta, hogy távoli őseink a föld alatt barlangokban éltek, és alig betegedtek meg. Bevallása szerint ő is jó egészségnek örvend, és csak gyógynövénykészítményeket fogyaszt gyógyszerek helyett.
A bunkerben megvannak számára a szükséges eszközök: ágy, szekrény, polcok, tűzhely, rádió és tévé is.
Szojma nyáron tűzifát gyűjt, hogy legyen mivel fűteni télen.
– Néha szabad tűzön főzök, néha a tűzhelyen. Az ételek többnyire egyszerűek, de természetesek. A rádiót hallgatom, hogy minden hírről értesüljek. Ha nincs áram, például áramszünetek idején, akkor gyertyával világítom meg a szobát. Van egy sátram is a bunker mellett. Néha ott töltöm az éjszakát, a szabadban. Ha télen nagyon hideg van, akkor bármikor hazamehetek. Van autóm, hetente-kéthetente egyszer megyek bevásárolni, havonta egyszer pedig a nyugdíjamért. Tavasszal hagymát, sárgarépát, káposztát, paradicsomot, céklát, kukoricát, uborkát, krumplit és paprikát termesztek. Van egy pincém is az élelmiszereknek. Ha húsra van szükségem, elmegyek a boltba
– vallja a férfi.
– A gyermekeim tudják, hogy az erdőben lakom. Először nagyon dühösek voltak, a nagyobbik fiam Csehországból el akart vinni magához, de én kategorikusan elutasítottam. A kisebbik viszont örül, és elismeri, hogy most nekem van a legbiztonságosabb otthonom Ukrajnában.
A férfi egyáltalán nem fél a vadállatoktól, elmondása szerint önvédelemre van egy bejegyzett vadászpuskája, de még soha nem használta rendeltetésszerűen. Szojma azt is elmondta, hogy amíg van ereje gondoskodni magáról, addig az erdőben marad. Jelenleg tele van energiával, és nem riad vissza a nehézségektől sem.