Kárpátalja ma: a felújított ungvári püspöki palota
Ungvár impozáns épülete, a görögkatolikus püspöki palota újra régi fényében pompázik. Noha még nem fejeződött be teljesen a felújítás, már most is szemet gyönyörködtető a több száz éves palota, melyet Homonnai Drugeth János felső-magyarországi katolikus főúr építtetett a XVII. század közepén a jezsuiták számára.
A rendház a Thököly-felkelés alatt súlyosan megrongálódott a kurucok támadása következtében, a jezsuiták is elmenekültek, csak 1690 körül tértek vissza. Hamarosan újabb csapás érte őket: 1705-ben a szécsényi országgyűlés arra szólította fel a jezsuita rend tagjait, hogy szakadjanak el az osztrák rendtartománytól, vagy menjenek el Magyarországról. Ők a távozás mellett döntöttek, elhagyták Ungvárt. Az 1711-es szatmári béke megkötése után tértek vissza az Ung-parti városba, s 1718-ban nyitották meg kollégiumukat. Néhány évtized múlva, 1775-ben Mária Terézia magyar királynő a pápa utasítására megszüntette a jezsuita rendet Magyarországon, az ungvári rendházat püspöki palotává, a mellette álló templomot pedig székesegyházzá építtette át, s odaadta a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyének.
Akkor Bacsinszky András (1772–1809) volt az egyházmegye püspöke. Az építési munkálatokat Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész tervei alapján valósították meg. Mária Terézia tiszteletére egy kápolnát is kialakítottak a püspöki palotában, melyet 1780 októberében akartak felszentelni a királyné jelenlétében, de az akkor már súlyos beteg uralkodó nem tudott részt venni az eseményen.
Néhány évvel később, 1805-ben ha az uralkodó nem is, de a koronázási ékszerek a palota falai között töltöttek egy éjszakát, amikor a budai várból idemenekítették a magyar jelképeket.
Az 1809-ben elhunyt Bacsinszky püspök utódai tovább építették és bővítették a palotát.
Pócsi Elek püspök (1809–1831) könyvtárat hozott létre, míg az őt követő Popovics Bazil püspök (1837–1864) idejében már 36 lakószobából és 3 könyvtárból állt az épület. Később Firczák Gyula püspök (1891–1912) klasszicista stílusban folytatta a palota szépítését, de a belső termekben megmaradtak a barokk freskók.
Így alakult ki a várhegy oldalában álló, L-alaprajzú, barokk stílusú, kétemeletes, de a tetőtérrel és az alagsorral együtt összesen négy szintből álló épületegyüttes, melynek északi szárnyának két sarkán egy-egy nyolcszögletű torony található.
A püspöki palota sorsa 1950-ben fordult rosszra: az akkori városi tanács úgy döntött, hogy az egyháztól elkobzott épületet átadja az Ungvári Állami Egyetemnek, mely onnantól kezdve könyvtárként használta azt. A termeket átépítették, a freskókat lekaparták vagy befestették, az ablakok egy részét befalazták, a bútorzatot és a könyveket elszállították.
Több mint ötven éven át tartott ez a mostoha körülmény, míg a város visszaadta a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyének a tulajdonát (egész pontosan az épület 62%-át, a fennmaradó részben még továbbra is az egyetem könyvei vannak).
2004 és 2014 között felújították a palota nagy részét. Régi képek alapján lembergi restaurátorok visszaállították a kápolna eredeti freskóit, emellett a többi termet, a lépcsőházat, a Szent Péter-kápolnát, a tornyokat és a külső falon lévő napórát is felújították. A palota kertjét és a benne lévő több száz éves kutat is kitakarították és rendbe hozták. Mindezt azzal koronázták meg, hogy visszakerültek a falakra az egyházmegye püspökeit ábrázoló festmények (sajnos csak reprodukciók, az eredetiek eltűntek), valamint a főpásztorok címerei.
A palotába ellátogatók megtekinthetik a felújított szárnyakat, a földszinten lévő fényképkiállítást, mely régi fotókon keresztül mutatja be az egyházmegye XX. századi történetét, valamint sétát tehetnek az újraparkosított kertben.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma