Kárpátaljai portré: Beszélgetés Koszták István grafikussal

Szerző: | 2016.12.04., 11:20 | Kárpátaljai portré

Koszták István beregszászi származású grafikus 1989-ben repatriált Magyarországra. Majd öt évig élt Franciaországban, néhány éve tért vissza Budapestre, ahol élményeit feldolgozva újra „munkába” állt. Egy elegáns belvárosi galériában beszélgettem vele, ahol egy csoportos tárlaton az ő munkáit is bemutatták.

– Sokáig hallgattál, azaz nem találkozhattunk a munkáiddal, de tavaly óta több csoportos kiállításon is részt vettél. Ez azt jelenti, hogy újra megtalált a múzsa?

– A múzsa örökké velem van. Ahogy az ember idősödik, rájön, hogy mik az igazán fontos dolgok az életében. Az enyémben az alkotás a legfontosabb. Hála Istennek a múzsa az utóbbi időben egyre gyakrabban késztet alkotásra.

– Ez azt jelenti, hogy készül az új anyag, és hamarosan újabb egyéni tárlatod lesz?

– Nem lehet, hanem egészen biztos, de hogy hol és mikor, az még a jövő titka. Különben a tárlat anyaga már készen van.

– A legutóbb a Falk Miksa utcában lévő UVG Galériában vettél részt egy csoportos tárlaton, olyan kárpátaljai festők mellett, mint Réti János, Homoki Gábor, Erfán Ferenc, Kopriva Attila, Soltész Gabriella stb. Tartod a kapcsolatot az otthon maradt pályatársakkal?

– Természetesen. Főként, akikkel együtt tanultunk, mint Réti János és Nigrinyi Edit. De menet közben is szerzek új ismeretségeket. Most, a tárlaton ismerkedtem meg például Homoki Gábor munkásságával.

– Apropó, az UVG ismert belvárosi galéria, nem gondoltál rá, hogy itt legyen az önálló kiállításod?

– Dehogynem. Kitaláltad a gondolatomat, mert feltett szándékom, hogy a közeljövőben náluk fogom megrendezni a következő tárlatomat. Már csak az időpontban kell megegyeznünk.

– Említetted, hogy együtt van az új anyag. Mennyiben változott meg a stílusod az utóbbi időben, változott-e a tematika?

– A stílusom nem sokat változott, legfeljebb még inkább elmélyült, finomodott, szublimáltam a tapasztalataimat. A témáim viszont nem változtak.

– Észrevettem, hiszen a mostani kiállításra is az orosz templomok sorozatból válogattál. De mi az újdonság?

– Az utóbbi időben tusrajzokat is készítek, melyeket szintén szándékomban van a nagyközönség elé tárni. Tematikájuk a természet, organikus természeti motívumok.

– És itt találkoznak a különböző művészeti ágak, hiszen korábban szépirodalmi könyveket is illusztráltál, a többi között Bakos Kiss Károly bemutatkozó verseskötetét. Hogy születnek meg az illusztrációk? Elolvasod a művet, és direkt módon koncentrálsz a témára?

– Nem direktben, hanem próbálok ráhangolódni a szerzőre. Károly esetében ez nem volt nehéz, mivel rokonlelkek vagyunk.

– Korábban felvetődött, hogy Beregszászban is lesz tárlatod, mintegy betetőzve a pályafutásodat. Most hogy áll ez az ügy?

– Igen, ez már évek óta napirenden van. Maradjunk annyiban, hogy készülök rá.

– Úgy legyen. Köszönöm a beszélgetést, további eredményes és sikeres munkát kívánok.

Lengyel János

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This