Kárpátaljai portré: interjú Csizmár Brigitta fodrásszal
Kárpátalja bővelkedik olyan emberekben – sportolókban, kutatókban, irodalmárokban, képzőművészekben –, akikre méltán lehet büszke a közösség. De akadnak olyanok is, akik egy hétköznapinak mondható mesterséget fejlesztettek művészi szintre, ahogyan tette ezt e heti beszélgetőpartnerem is. Csizmár (Mihovics) Brigitta fodrász a hajszobrászat terén ért el sikereket. Kárpátalján nincs más, aki neves fodrászversenyekről hozzá hasonló eredményekkel tért volna haza.
– Mutatkozz be, kérlek, az olvasóknak!
– Csizmár – leánykori nevemen: Mihovics – Brigitta vagyok. 1987-ben születtem második gyerekként a családban, egy fiútestvérem van. 2012-ben mentem férjhez Csizmár Tamáshoz, egykori osztálytársamhoz.
– Hová jártál iskolába?
– A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolába jártam. Ezt követően manikűrösnek tanultam, de nem igazán éreztem magam otthon abban a szakmában. Már gyerekkoromtól kezdve fodrász szerettem volna lenni, mindig is ez érdekelt. Kislány koromban az utcabelieknek én csináltam a frizuráját. A középiskola után rögtön dolgozni mentem, bár nem ezen a területen. A Vodokanal-Kárpátvíz Kft.-nél helyezkedtem el ügyfélszolgálati munkatársként. De továbbra is bennem volt a vágy, hogy fodrász legyek.
– Hol tanultad meg végül ezt a mesterséget?
– Az alapokat Drobcsák Gyöngyitől sajátítottam el, majd Magyarországon alap- és középfokú tanfolyamokon vettem részt, ahol hajvágást, hajfestést, kontykészítést stb. tanultam.
– Hol helyezkedtél el aztán?
– Jelenleg a beregszászi Erzsébet Ház munkatársa vagyok. Három-négy évvel ezelőtt kaptam tőlük a felkérést, hogy dolgozzam náluk, de akkor nem mertem elvállalni. Féltem otthagyni az állandó munkahelyemet. Mikor mégis úgy döntöttem, hogy elvállalom, akkorra már foglalt volt a hely, visszajött egy korábbi munkatárs. Egy év elteltével ismét megüresedett az állás, s akkor én kerestem fel az Erzsébet Ház vezetőjét, aktuális-e még a korábbi felkérés. Nagyon örültek az érdeklődésemnek. Így kerültem ide dolgozni; ennek lassan másfél éve…
A férjem bátorítására indultam el. Látta otthon, hogy miket csinálok, és biztatott, hogy foglalkozzam ezzel, hiszen erre születtem. Életem legjobb döntése volt, hogy mertem változtatni, mert most valóban azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek.
– Mit érdemes tudni a szakmádról? Van kifejezett irányzat, amelyet követsz?
– Az Erzsébet Ház csapatával arra törekszünk, hogy mindig új dolgokat tanuljunk meg. Igyekszünk olyan újításokat, módszereket behozni, amelyek Kárpátalján még nincsenek ,vagy kevésbé alkalmazzák, s abban megpróbálunk a legjobbak lenni. Ez a fajta hozzáállásunk töretlen.
A fodrászatnak is megvannak a kategóriái, mint a festés, kontykészítés stb., s mi ezekben keressük a fejlődési lehetőségeket. Folyamatosan képezzük magunkat. Egy félévben legalább egyszer-kétszer részt veszünk valamilyen tanfolyamon, főként Magyarországon. Ez a szakma mindig újul, s ezért nekünk is haladnunk kell vele.
– Több szakmai megmérettetésen is részt vettél eredményesen. Beszélnél ezekről?
– Igen, két versenyen is voltam már, ahol helyezést értem el. Mindkét versenyen kontykészítés kategóriában indultam. Az első megmérettetés a 2014-es nemzetközi Beauty Trend Show Kreatív Hajfonó Kupa volt, amelyet Budapesten rendeznek meg évente a Syma Rendezvényközpontban. Azt, hogy végül beneveztem, az Erzsébet Ház vezetője, Drobcsák Miron bátorításának köszönhetem, mert magamtól nem indultam volna. Így végül egyhónapnyi felkészülés után belevágtam. Harmadik helyezést értem el, amely nagyon jó eredménynek számít, s amelynek nagyon örültem.
A második verseny egy országos magyar bajnokság volt. A versenykiírást az interneten találtuk. Nevezés után itt is lehetett kategóriát választani a kontyépítésen belül. A menyasszonyi konty kategóriát választottam, mivel az esküvői ruhám még megvolt, ezért erre a témára építettünk. Szintén egyhónapos felkészülés előzte meg a versenyt, ahol is első helyezést értem el a külföldi versenyzők között.
– Mik a terveid? Szeretnél még részt venni hasonló versenyeken?
– Mindenképpen. De ez nem a közeljövőben lesz, szeretnék pár hónapot pihenni. A mindennapos próbák miatt kimaradok a munkából, elég nehéz a felkészülési időszak. Ilyenkor kell egy kis szünetet tartani, hogy az ember újult erővel tudjon nekivágni a következő megmérettetésnek.
A későbbiekben szeretnék elindulni hajvágás vagy -festés kategóriában is, de ez sem most lesz, legalább három év múlva.
Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert azt csinálom, amit a legjobban szeretek. A fodrászat a munkám és a hobbim is egyben, és ezt nagyon élvezem.
– Mostanában égető kérdés szülőföldünkön, hogy menni vagy maradni. Te gondolkodtál már ezen a kérdésen? Hiszen sikeres vagy a szakmádban, talán téged is kecsegtet a külföldi munka.
– Nagyon örülök ennek a két kupának, mert ha esetleg el is kényszerülök menni, ezt le tudom tenni az asztalra hozzáértésem bizonyítékaként. Viszont nem szeretnék elmenni innen. Nagyon örülök, hogy itt élek. Soha nem volt olyan vágyam, hogy máshol éljek, esetleg egy nagyvárosban. Jó itt nekünk a férjemmel, munkahelyünk van, semmi okunk panaszra. Persze kérdés, hogy mi lesz télen, mi lesz, ha megemelkednek a számláink, ha nehezebb lesz a megélhetés. De amíg meg tudunk itthon is élni, addig maradunk, maradok.
– Miért szereted Kárpátalját, miért ragaszkodsz így hozzá?
– Ezt nagyon nehéz megfogalmaznom. Ha el is utazom bárhová egy rövid időre, nagyon vágyom haza. Ez az én hazám, szeretek itt élni. Szeretem, hogy mindenki ismer mindenkit, nekem ez fontos. Sok barátom és osztálytársam ment el külföldre, de bennem nincs ilyen vágy.
– Gratulálok az elért eredményekhez! További sikereket kívánok neked!
Pusztai-Tárczy Beatrix
Kárpátalja.ma