A kommentszekciók meg nem értettjeinek
Az embernek joga van véleményt formálnia és közölnie. Egy másik kérdés, hogy ezzel a joggal élni kell-e a nap 24 órájában. Számít az is, hogy ezt milyen stílusban teszi, és mi ezzel a célja. Már megint népnevelni próbálok.
„Mindenkinek joga van a gondolat‐, a lelkiismeret‐ és vallásszabadsághoz” – olvasható az emberi jogok egyezményében. Ez viszont nem azt jelenti, hogy szabadon bánthatunk, pocskondiázhatunk, lehúzhatunk másokat. Még ha igazságérzetünk szerint meg is érdemelnék.
A szerkesztők élete sem játék és mese
Újságírói karrierem állandó visszatérő múzsájává váltak a kommentelők. A háború kitörésekor a virológusokból lett Ukrajna-szakértőkről emlékeztem meg. Később a halálhírek alatti hullagyalázókról írtam. Persze, a kommentcunami ettől nem állt meg a neten. Ahogyan az már feltűnt sokaknak, minden egyes nap takarítjuk a nem túl szép hozzászólásokat. Sokan nem tudják – vagy nem akarják tudomásul venni –, hogy Isten és az önjelölt istenségek mindent látnak. Szélsőséges esetekben akár jogi felelősségre is vonhatnak érte. Az internet nem felejt – ahogyan egyes hárombetűs szervezetek sem.
De ez az én véleményem!!!
A vélemény szent, a megfogalmazás és a cél már nem az. Különbség van építő kritika és a gyűlöletbeszéd között. Építő kritika az, ha például van egy ötletem a rossz tömegközlekedési infrastruktúra megváltoztatására, veszem a fáradtságot, agyalok rajta napokig, papírra vetem, és elküldöm a lakóhelyem vezetőségének. (Legfeljebb nem veszik figyelembe.) Gyűlöletbeszéd, ha a netes fórumokon a vezetőség összes női felmenőjét minősítgetem, és mellékesen megjegyzem, hogy „oszt még buszjárat sincs”.
A stílusról
Attól még, hogy dühösek vagyunk, az nem jogosít fel minket az alpáriságra. „A stílus az ember – mondotta Buffon. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földön” – írta anno Juhász Gyula, pedig nem is látta a hírportálunk kommentszekcióját szombat este tízkor.
Stílusgyakorlat haladó kommentelőknek: ha legközelebb olyan cikk kerül a szemünk elé, ami felnyomja bennünk a pumpát, és nem tudjuk szó nélkül hagyni:
- írjuk meg a kommentet, de ne küldjük el,
- inkább az aktuális érzésünket írjuk le szitkozódás helyett, például valami olyasmit, hogy nagyon dühítő számomra ez a hír tartalma, és negatívan érinti a közösségemet. (Már ha elolvasták…)
Rosszindulat, rosszindulat mindenütt
A rosszindulat nem csak a politikusok irányába figyelhető meg.
Nemrég egy kárpátaljai férfi eltűnése kapcsán láttam érdekes dolgokat, ami izgalmas esettanulmány lehet a téma kutatóinak. A történet a következő volt: eltűnt egy férfi, a felesége nagy erőkkel elkezdte keresni, a szó szoros értelmében minden követ megmozgatott érte. Nyilván bevetette ehhez a közösségi médiát is, mivel így a legegyszerűbb több ezer embert elérni rövid időn belül. És egy eltűnt személy esetében minden pillanat számít. Néhány meg nem értett kommentelő betalálta a létrehozott csoportot, akik aztán egy másik csoportot (!) hoztak létre. Online katasztrófaturista vagyok, nyilván beleolvasgattam, és… Hát, lehet nem kellett volna. „Mi csak tudni akarjuk, miért tiltottak ki minket” – írták. De ez nem jelent felmentést arra, amikor viccelődnek más ember baján, netán valakinek a halálát kívánják burkoltan. Van, ahol ezért már börtönbüntetés jár. Igen, egy hozzászólásért akár. Mert a vélemény szent és szabad, de a felbujtás az már bűncselekmény. A legtöbb kommentelő saját nevével, nyilvános profillal rendelkezett. Szinte valamennyien családos emberek. És itt állt meg bennem az ütő. Mert bele se gondolnak abba, hogy ez a kálvária velük is megtörténhet. A gonoszság visszaüt, így vagy úgy, akár Istenben, akár a karmában, Buddhában vagy akármiben hisz az ember.
És ez a kis csoport az internet lócitromos tortájának csak egy szelete volt. Csak egy háromnapos csoda.
Kéretlen tanács, de hátha segít
Értem én, hogy könnyű szavakkal bántani a politikusokat (vagy bárkit), mert az érintettek személyesen nem fognak leugrani például a Fehér Házból, hogy nyakoncsapják a delikvenst a csípősen megfogalmazott véleményéért. Azt is megértem, hogy a nap- és évközben felgyülemlett feszültséget valahol le kell vezetni. De ha lehet egy tanácsom: inkább szalonnát süss offline, mint magadat égesd online.
Peace & Love,
Sz. Kárpáthy Kata
Nyitókép: AI illusztráció