Kopogtató – Elvesszük az iskolát, a templom úgyis kiürül magától
Senki sem tud kibújni a saját bőréből. Még ha néha bízunk is abban, hogy az emberek, hatalmak megváltozhatnak.
A legutóbbi elnökválasztáson egy ország szavazott bizalmat az új államfőnek. Ebben a bizalomban a kárpátaljai magyarság részéről benne volt a szabad nyelvhasználat, a jogfosztó törvények felülvizsgálatának reménye. De a zöld nem a remény színe. A hatalomváltást követően egyáltalán nem változott a széljárás. Kivéve talán, hogy erősebb lett és több szemetet fújt a szemünkbe a korábbiaknál. Vegyük például az oktatási törvényt. Ukrajna azt kommunikálja a világ felé, hogy teljesítve a Velencei Bizottság követeléseit, az Európai Unió nyelvein oktató intézmények számára 2023-ig kitolta a törvény államnyelvre vonatkozó passzusait. És mit csinál a gyakorlatban?
A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség a napokban megdöbbenéssel értesült arról, hogy a 8. osztály számára esedékes elektronikus tankönyvrendelésben nem igényelhetőek az algebra, mértan, fizika, kémia, biológia, földrajz, egészségvédelem, művészet tankönyvek magyar nyelven. Megkeresésükre a megyei oktatási osztály leírta: az oktatási törvény miatt a jövőben nem is tervezik a tankönyvek kiadását a kisebbségek nyelvén. Most, a két év múlva életbe lépő törvényre hivatkozva, melynek akkor is csak az 5. osztályba lépőket kellene érintenie. A felső tagozatosok a megkezdett rendben fejezhetnék be a tanulmányaikat, és az intézmények maguk dönthetnék el, hogy mely tárgyakat fogják ukránul tanítani. Tehát most, 2021-ben elvennék azt a jogot, amit 2023 után is kutya kötelességük lenne biztosítaniuk.
Az ukrán oktatási minisztérium sokadjára bizonyítja, hogy a nemzetközi fórumokon és a magyar–ukrán államközi egyeztetéseken tett ígéretek üres szavak csupán. A valóságban az országban élő kisebbségek anyanyelvi oktatásának teljes ellehetetlenítése a cél. Az is világossá vált, hogy Európa nem tud és nem is akar beleszólni Ukrajna ügyeibe. Csukott szemmel nézték végig a Krím annektálását, a minket ért jogfosztások pedig el sem érik az ingerküszöbüket. Ha mégis reagálnának, az valószínűleg kifulladna egy hónapokon át fogalmazott ejnye-bejnye nyilatkozatban. A kárpátaljai magyarságért egyedül az anyaország emelte és emeli fel a szavát, tettekben is bizonyítva kiállását. Komikus és egyben lesújtó, hogy amíg a megyében magyarországi támogatásból felújított oktatási intézmények tömkelegét adták át, addig Ukrajnának egy női mellékhelyiség előtti szalagátvágásra futja egy fővárosi egyetemen. Mindenesetre a kontraszt kellően illusztrálja, hogy mekkora a zűr abban a bizonyos kétszínű biliben.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma