Kopogtató: ideiglenes búcsú

Nagymamáimnak

Szerző: | 2020.11.01., 18:23 | Kopogtató

Szerda este volt, amikor az utolsót leheltétek ezen a földön, s végleg kiköltöztetek a kis pokrócozott, szőnyegezett, függönyözött világotokból.
A virrasztásotokkor az időjárás is titeket siratott, és hatalmas széllökésekkel akarta felszárítani esőkönnyeit. A temetésre aztán összeszedte magát és ünneplőbe öltözött novemberben és januárban is. A napsugarak mintha mosolyogni akartak volna a megmerevedett testekre, behatolni a kisimult sárga bőr, a zárt szemek mögé… Vagy talán már ti mosolyogtatok ránk odafentről, hogy tompítsátok a fájdalmunkat.
Két nemzetiség, két eltérően tragikus, majd egymásba fonódó életút, melynek végül mi lettünk a csodái. A konok, bosszúálló, „könnyen síró”, bosszantó, de mindig szeretett és szerető csodái.
Köszönjük a gondoskodást. Köszönjük az imákat. A kemencében sült cipót, a kályhán melegített eperbefőttet, az erdei utakról szóló kísértettörténeteket, az ukrán leckéket és a nonstop hívható ingyenes lelkisegélyt.
Hiányoztok. Tudom, hogy könnyű a föld, s azt is, hogy mindig mellettem, de vannak napok, amikor belém mar a tekintethiány, a ráncos kezek érintésének emléke, és fáj, hogy az arcotok helyett csak a fejfátokat simogathatom. Persze nem kell aggódnotok, egy kicsivel azért minden csütörtök könnyebb. És különben is, egy szerda este úgyis újra találkozunk majd.

Szeretettel,

Marica

Pallagi Marianna

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This