Kopogtató: politikusok, maffiózók, mémkirályok harca
Öreg vagyok. Öreg és konzervatív. Mindez nem a legszerencsésebb kijelentés egy online hírportál (nem nyugdíjaskorú) főszerkesztőjétől, de a választási kampány őrületét elnézve nem tudok más következtetésre jutni.
Korábban – már amennyire ráláttam – a jelöltek között voltak, akik tettek, mások csak ígérgettek. Voltak az adakozó maffiózók, akik előszeretettel alkalmazták magukra szinonimaként a politikus, vállalkozó, üzletember megnevezést. Ma mindehhez társulni látszik egy új kategória, a cirkuszi bohócok csoportja is.
Nem csak a Halloween fertőz. Eljött a mémek, kifigurázó óriásplakátok, a pandakereső játékok időszaka.
Az újságírásban is falnak szaladok a kattintásvadász címektől, az indokolatlan emojiáradattól, a bulvárosodástól. Persze haladni kell a korral, meg kell találnunk a megfelelő platformokat az olvasókhoz (politikusoknak a választókhoz), értem én, mégis úgy gondolom, hogy a hitelesség és megbízhatóság örökké trendi marad. Akkor is, ha nem csinálunk majmot magunkból.
Nem tudok úgy utcára menni, hogy ne halljak bölcseleteket a hóvégi választásokról: „Az az alkoholista akar minket képviselni, aki a saját portáját sem tartja rendbe?”, „A régi motorosok tudják a dörgést, szót értenek az ukrán és a magyar oldallal is. Rájuk kell szavazni!” És persze a szokásos duma: „Miért menjek el? Úgyis van legyártott forgatókönyv, úgyse változik semmi!”
Több méltatlankodóval próbáltam elmélyedni a témában. Megtudni, hogy mi az, amit fájlalnak, mit várnak el a politikusoktól. Legtöbbször arra a következtetésre jutnak, amit sokszor jómagam is érzek: olyan pártokat, képviselőket szeretnénk, akiknek ér valamit az adott szó, és a közösség érdekeit képviselik. Akik az elért eredményeikről adnak számot, és nem a politikai versenytársak bemocskolásával, lekicsinylésével próbálják magukat jobb színben feltüntetni. Akik nem csak papíron a nép szolgái. Akik a folyamatos párbeszédben hisznek, és nem csak ötévente hallatják a hangjukat. És talán az egyik legfontosabb elvárás: ne viselkedjenek lekezelően, ne nézzék hülyének a választópolgárokat. Ehhez viszont az is szükséges, hogy mi, választók is közösségben gondolkodjunk. Ne legyünk palira vehetők, sem megvesztegethetők, és október 25-én felelősségteljesen adjuk le voksainkat.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma