Kopogtató: summázunk
Ismét évet búcsúztatunk. Egy újabb háborús évet.
Nem tudunk sok újdonságról beszámolni, ha summázni szeretnénk. Végeztük a dolgunkat, kihoztuk a maximumot a lehetőségeinkből. Voltak örömeink, értek sikerek és veszteségek egyaránt.
Összességében talán azt mondhatjuk, hogy belefásultunk – a légiriadók, a frontról érkező, mindennapos gyászhírek, az ellenőrzőpontoknál álló fegyveres katonák látványa megszokottá vált, már nem váltanak ki hevesebb szívdobogást.
Apátiánkból EU-s légtérbe tévedő rakéták, mobilizációs törvénytervezetek, előzmény nélküli határszigorítások mozdítanak ki és tudatosítják, hogy a jelenleginél is lehet rosszabb, nehezebb a helyzetünk.
Persze ott vannak az apró örömök: Kárpátalja továbbra is a béke szigete, elmaradtak (és reméljük 2024-ben is el fognak) a beígért áramszünetek, voltak kulturális programjaink, van, aki tanuljon és tanítson – nem zártak be az iskolák.
Az ünnepek alatt több időt tölthetnek együtt az ingázók. Az egész éves rohanás, frusztrációval vegyes villámtalálkozások után van idő megpihenni, egymásra figyelni, döntéseket hozni, ha szükségét látják.
Szóval elengedjük 2023-at. Továbbra sem látjuk a háború végét, de kívánjuk, várjuk a békét és reménykedünk abban, hogy 2024 lehet az az év, amikor elkezdődik a párbeszéd, elhalkulnak a fegyverek, újra egyesülhetnek a szétszakított családok és épségben hazatérhetnek a fronton harcolók.
Pallagi Marianna