PolitikusSokK
A POLITIKUS szó jelentése
az ókori görögöknél
a görög „politikós” szó eredetileg az állam ügyeivel foglalkozó embert jelentette. A politika a „polisz” (városállam) életének szervezését biztosította. Célja az igazságos és jól működő közösség létrehozása volt. A legfontosabb politikai eszmények:
Arete (erény) – Az egyén kiválóságra való törekvése minden téren.
Dikaiosyné (igazságosság) – Az igazságos törvények betartása és betartatása.
Sophia (bölcsesség) – A politikai döntések meghozatalához szükséges tudás.
Andreia (bátorság) – A közösségért való kiállás és felelősségvállalás.
Az ókori rómaiaknál
a „politikus” szerepét cursus honorum (hivatalnoki pálya) rendszerében határozták meg. A politikai tisztségek betöltéséhez erkölcsi és katonai érdemek kellettek. A legfontosabb római politikusi erények:
Virtus (férfiasság, bátorság) – A közösségért való küzdelem és katonai érdemek.
Gravitas (méltóság, komolyság) – Az államügyek iránti felelősségteljes hozzáállás.
Pietas (kötelességtudat) – Hűség a család, az istenek és a haza iránt.
Fides (hűség, megbízhatóság) – A szavahihetőség és tisztesség.
A jó politikus az volt, aki nemcsak hatalomra törekedett, hanem a közösség érdekeit helyezte előtérbe. Mind a görög, mind a római hagyományban a politikus nem önös érdekek mentén, hanem a közösség javát szolgálva működött.
A MA politikusa
egyik legfontosabb feladatának a hatalom megszerzését, megtartását célozza meg. A 21. századi politikus már nemcsak a közvetlen közösségére van hatással, hanem globális folyamatok résztvevője is. Míg az ókorban a politika elsősorban a személyes erényekre és a közvetlen cselekvésre épült, ma a kommunikációs stratégiák, a média és a technológia is meghatározó tényezők. A kérdés az, hogy a modern politikusok mennyire tudják megőrizni azokat az értékeket, amelyek egykor a politika nemes céljait jelentették. Sajnos több negatív jellemzővel bírnak:
Korrupció és önérdek – Sok politikust vádolnak azzal, hogy saját vagy szűk környezetének érdekeit helyezi előtérbe a közérdekkel szemben.
Hazugság és manipuláció – A kampányok során és a mindennapi politikai kommunikációban sokszor torzítják a valóságot, hogy népszerűséget szerezzenek vagy fenntartsák hatalmukat.
Pártos elfogultság – Sokan inkább a pártjuk érdekeit követik, mintsem a társadalom egészének javát szolgálnák. Ez polarizációt és feszültséget szül a társadalomban.
Hataloméhség – Egyes politikusok nem tudnak lemondani a hatalomról, és mindent megtesznek azért, hogy pozícióban maradjanak, akár demokratikus intézmények gyengítésével is.
Rövid távú gondolkodás – A választási ciklusok miatt sokan inkább rövid távú, látványos intézkedésekre koncentrálnak, ahelyett, hogy hosszú távú, fenntartható megoldásokat keresnének.
Népszerűség-hajhászás – Gyakran inkább a közvélemény pillanatnyi igényeihez igazodnak, mintsem felelős, de esetleg népszerűtlen döntéseket hoznának.
Elitizmus és valóságtól való elszakadás – Sok politikus távol kerül a hétköznapi emberek problémáitól, és nem érti meg az átlagember gondjait.
Kommunikációs trükkök és populizmus – Az egyszerű, sokszor demagóg üzenetek előtérbe helyezése az átgondolt, szakmai megoldások helyett.
Felelősséghárítás – Gyakran másokra mutogatnak a hibákért, és nem vállalják a felelősséget saját döntéseik következményeiért.
Kapcsolatok és klientelizmus – Sok helyen a politikai kapcsolatok fontosabbak, mint a szakértelem vagy az érdem.