Legendák Kárpátalján: A gerényi vár és Gragissza története
Kárpátalja turisztikai szempontból egyik legérdekesebb települése Gerény.
Az egykor önálló, mára a megyeszékhely részét képező településről először 1332-ben, Gheren néven tesznek említést. 1970 óta tartozik Ungvárhoz. Ezen a helyen építette fel egykor IV. Béla az új várat az elpusztult Ősungvár helyén. Az építményből mára sajnos csak a vártemplom maradt meg. Az eredeti kör alakú rotunda kápolna-templom bizánci stílusban épült.
Ez a híres templom Kárpátalja egyik legnevezetesebb középkori műemléke. A középkori Magyarország területén mindössze három olyan rotunda található, melynek belső tere hat szegmensre van osztva, s ilyenformán a kaukázusi örmény templomokkal való kapcsolatra utal. Datálása nincs tisztázva, keletkezésének pontos idejét egyesek a XI., mások a XII. századra teszik. Egy biztos: építészeti remekműről van szó, mely csak emeli a vidék szépségét, jelentőségét, és persze nem kerülik el a szóbeszédek, mendemondák sem. Így például szájról szájra jár egy történet a gerényi várról és szép kormányzójáról, a hagyomány szerint Árpád-házi leszármazott Gragisszáról:
„Gragisszán már egész kiskorában meglátszott, hogy nagyon bölcs és értelmes. Az éleselméjűség mellett az Úristen Gragisszát földöntúli szépséggel is megajándékozta, ami sok rajongót vonzott a lány köré. Amikor tizenöt éves lett, egy messze földről érkezett fejedelem, Panyka kezdett el udvarolni neki. De a lány szívéhez nem tudott közel férkőzni, mert Gragissza lelkének csak egy kívánsága volt: teljesíteni apja végakaratát, hogy tegyen meg mindent annak a földnek a sérthetetlenségéért, amely közel fekszik a »zavaros és bővizű Uzshoz«, és ami többször volt kitéve az idegen hordák támadásának és pusztításának.
Hónapok, évek teltek el, és a bölcs kormányzónak, valamint a vidék lakosainak munkája révén, akik éjjel és nappal hordták a vizet és kavarták az agyagot, megépültek vár büszke falai. Gragissza mindenben nagyon körültekintő volt: lőrések a falban, pihenőszobák a katonáknak, helyiségek a háziállatoknak és a fegyvergyártóknak. Az egyetlen dolog, amire nem gondolt, a saját kényelme és nyugalma volt: az ő szobája pont ugyanolyan volt, mint a többi. De hűséges testőre és tanácsadója Vladiszlav, aki jobban szerette kormányzóját saját életénél, egyetlen szó nélkül, titokban megépített kettőjüknek a vár alatt egy menedékhelyet. A szerelmes ifjú ott álmodozott arról, hogy bevallja imádatát Gragisszának. Csak a leghűségesebb emberek – akik felszerelték a helyet mindazzal, ami nélkülözhetetlen a hosszabb ott tartózkodáshoz – tudtak a titkos földalatti barlang bejáratáról. A helyiség elbűvölően szép volt: az ágyat leopárdbőrrel borították, az edények ezüstből és tiszta aranyból készültek, forrásvizet a gyönyörű márvány szökőkútból lehetett inni. Vladiszlav nagyon előrelátóan két kijáratot készíttetett: az egyiket a gerényi vár felől, a másikat a Latorca folyótól.
A Kárpátok határában álló gerényi vár híre gyorsan terjedt, látogatókból és a vár kormányzójának csodálóiból soha nem volt hiány. Többször ellátogatott ide az egyik halicsi fejedelem, Petra Petenyka Amodejából, aki szintén Gragissza egyik hódolója volt. Mindig a legnagyobb tisztelettel fogadták a fiatal uralkodót és kíséretét. De nem a női erőfeszítésből épített erőd, hanem a lány földöntúli szépsége vonzotta őt ide mindig vissza: a sötétbarna szemek megbabonázták bölcsességükkel és szépségükkel, a gesztenyebarna haj pedig úgy omlott a lány vállára, mintha folyó lenne.
A lelki élet gyakorlására, és a mennyei erők segítségül hívására a fiatal Gragissza templomot is építtetett Gerényben. Ennek a templomnak olyannak kellett lennie, amilyet egész Európában eddig még senki nem tudott kivitelezni: kerek kupolával fedte, mint amilyen a királyi palotákat díszíti. Ugyanis az ifjú úrhölgy Árpád-házi leszármazott volt. Gragissza belső cselédségével együtt naponta kétszer, reggel és este látogatott el a gerényi rotundába. Isten házába csak teljesen tiszta cipőben vagy anélkül lehetett belépni, nehogy bárki is foltot ejtsen a szenthely márványpadlózatán. Ilyenkor a kormányzónőt mindig elkísérte a magas, méltóságteljes és szépséges Vladiszlav is.
Egy kései, hideg tavaszi napon azonban az Ezüstös földre hatalmas és erős hadsereg érkezett. A gerényi erőd erős falai alá vonultak és tábort ütöttek. A katonák nyugodtan viselkedtek: nem fosztogattak és nem égették fel a környező falvakat, nem ölték a lakosságot és nem is hurcolták őket rabszolgaként magukkal. Csak tüzet raktak, kenyeret és bárányt sütöttek, s egymással beszélgettek…
Reggel aztán az idegen uralkodó követei érkeztek Gragisszához, értékes ajándékokat, köztük sok szép ékszert hozva a vár úrnőjének. Gragissza tisztelettel elfogadta őket. A követek legidősebbjének ura parancsba adta, hogy amennyiben a vár úrnője nem hajlandó hozzá menni oligarchájukhoz, Trencsényi (Csák) Mátéhoz, a szép úrhölgyet öljék meg. Azonban látva Gragissza szépségét az öreg nem így tett, hanem visszatért táborába. A szépséges kormányzó pedig visszautasította Máté házassági ajánlatát.
Másnap, korán reggel, még napfelkelte előtt, a roppant haragra gerjedt uraság csapataival körülfogta a vár falait. Az erőviszonyok egyenlőtlenek voltak és a falak is gyengének tűntek: az ellenség betört az ifjú dáma birtokára és a környéken is mindent elpusztítottak. A szerelmes Vladiszlav arra kérte Gragisszát, hogy meneküljön, ő azonban ezt visszautasította, mert nem akarta a bajban elhagyni otthonát. Látva, hogy imádottja nem akarja elhagyni az erődöt és nincs már menekvés, a hűséges testőr megnyitotta a földalatti menedékhely ajtaját, ide tolta be úrnőjét, s becsukta utána az ajtót – »mindörökre«. A legyengült, megsebzett és erősen vérző fiatal vitéz néhány perc múlva a bejárat előtt meghalt.
Azt, hogy Gragissza mennyi ideig élt a gerényi vár titkos barlangjában, senki nem tudja. Ezután senki nem látta már őt soha, és nem is hallott felőle.
Az elkésett tavasz után Gorjani fölött néha – az éjszakai égen – feltűnik egy női alak, könnyű felhőként lebegve a föld fölött. Arcának szépsége vetekszik az édenkertben virágzó rózsáéval, de a szemei szomorúak, s mindig könnyesek. Ugyanis a sok kincs – arany, igazgyöngy, briliáns és ezüst – között egyedül maradt egy titkos hálószobában. Gragissza lelke vissza akar térni kedveséhez, de nem tud, mert a szoba ajtaját évszázadokkal ezelőtt kívülről bezárták, és azt csak egy olyan nő nyithatja ki, akinek tiszta szívét és lelkét megtölti a hű szerelem igazi fénye. Viszonzásképp megkapja a gerényi vár úrnőjének gyűrűjét, amit ő Vladiszlavtól kapott ajándékba. A hét gyémánttal díszített gyűrűt addig jobb kezén hordja. A szerelem gyűrűjét azonban csak az kaphatja meg, akinek Gragissza mutatja meg az utat a bezárt ajtóhoz, amely mögött már egy örökkévalóság óta várakozik. Ha ezzel valaki más próbálkozna, arra örök álom borul…”.
(A legenda megtalálható a www.karpatinfo.net weboldalon.)
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma