Legendák Kárpátalján: A „névtelen” falu története

Nagyszőlőstől mintegy 23 kilométerre, az ukrán–román határ mentén helyezkedik el Nevetlenfalu.

Az Avas-hegység nyugati lejtőinek lábánál kuporgó település első írásos említése 1380-ból maradt ránk, ahol Gyakfalvaként nevezik meg a krónikák. Az északról a Batár folyó által ölelt falu mindig is magyar településként volt számon tartva, napjainkban sincs ez másként. Bár már az 1300-as években is létezett, mai nevét hivatalosan csak 1720-tól birtokolja. De miért is lett Gyakfalvából „névtelenné” a község? Gyakfalva – „a személynévként is alkalmazott magyar deák, tanult ember, írnok a deák főnévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele” – olvashatjuk a Wikipédia vonatkozó szócikkében. Ámde idővel ebbe a bizonyos gyak előtagba a döf, közösül igét értették bele, s így a község neve sok esetben nevetség tárgyává válhatott. Ezt pedig a jóérzésű helybéliek nem szívesen hordozták el. Egy ilyen pironkodásra okot adó eset kapcsán aztán végképp betelt a pohár, s a település lakosai a Nevetlenfalu megnevezést kezdték el használni. A névváltást és az azt kiváltó incidens rövidke történetét pedig ma is az egyik legismertebb és legérdekesebb kárpátaljai legendaként tartjuk számon:

Egy onnan jövő parasztleányt egy arra lovagló kapitány tréfából meg¬kérdezett: „Honnan jő?” Ez elpirulva azt felelte: »Ejh! Nincsen annak a falunak neve!« A leánynak ez ügyes felelete az alispánnak a tudomására jutott, s eltöröltetvén a régi név nyilvános rendelet folytán, 1720 -ban Nevetlenfalunak neveztetett.”

(A legenda megtalálható a Dupka György és Zubánics László által összeállított Szépasszony dombja című kötetben.)