Legendák Kárpátalján: Kőrösmező és a Sztrukovszka fatemplom legendája

A Felső-Tisza-vidék egyik legismertebb és leghangulatosabb települése Kőrösmező.

Kőrösmező, avagy ukrán nevén – ahogyan a kárpátaljai magyarok is gyakran használják – Jaszinya Rahótól 35 kilométerre, a Fekete-Tisza partján terül el a Máramarosi-havasok között, nem messze a Tatár-hágótól. Első írásos említése 1555-ből maradt ránk Kereusmezew formában. Kárpátalja legkeletibb települése, ahol még élnek magyar ajkúak. Mára kedvelt turisztikai célpont, ami a települést körbeölelő gyönyörű vidéket szemlélve nem meglepő. A helybéli turistavezetők és az idelátogató vendégek egyik legkedveltebb célpontja a Fekete-Tisza forrása.

Mintegy két kilométerre Kőrösmező középpontjától, kisebb, kőrisfákkal övezett domb található. Ezen a dombon épült a vidék egyik legszebb és legértékesebb épülete, az Úr felmagasztalása fatemplom, vagy ahogy sokan ismerik, a Sztrukovszka fatemplom. Az építészeti műremek a kárpátaljai hucul mesteremberek keze munkáját dicséri. 1824-ben épült, s ma a felekezetek békés együttélésének szép példáját demonstrálja: a görögkatolikusok és a pravoszlávok közösen használják. Vasárnaponként megegyezés szerint hol egyik, hol másik gyülekezet számára kezdődik hamarabb a mise.

E szép templomhoz, és magához Kőrösmezőhöz egy érdekes legenda is fűződik, amely bár nem gombolyít semmilyen tragikus szerelmi szálat, azért érdemes még a romantikus lelkületű olvasók figyelmére is, a többiekről nem is beszélve. Íme:

„Valamikor réges-régen, sok évszázaddal ezelőtt történt, hogy egy Sztruk Iván nevezetű hucul pásztor a messzi havasokba indult, hogy vásárra hajtsa a nyáját. Átkelt a magas hegycsúcsokon, és leereszkedett a Fekete-Tiszához. Ősz volt ekkor. A tél pedig váratlanul és szörnyen hevesen köszöntött rá olyan hatalmas hóvihar képében, hogy kénytelen volt megállni. Segítőivel együtt várták, hogy elmúljon a vihar. Ám az ítéletidő csak nem akart csillapodni. Eltelt egy nap, kettő, aztán egy hét. Látta a pásztor, hogy ha tovább maradnak, odavész ő is, meg az emberei is. Így hát birkáit hátrahagyva hazaindult segítőivel együtt… Tavasszal aztán úgy döntött, megnézi, mi lett a nyájjal. Biztos volt benne, hogy a bárányok nem élték túl az ítéletidőt és a farkasok támadásait. Legnagyobb meglepetésére azonban minden báránya élt, sőt minden anyajuh mellett egy kis gödölyét is talált. Iván ezt isteni jelnek tekintette, hogy ez a hely szent. Úgy döntött hát, letelepszik itt, a kőris erdőkkel sűrűn nőtt Fekete-Tisza partján. Házakat épített, és a települést elnevezte Kőrösmezőnek. Isten iránti hálából pedig templomot épített, a Sztrukovszka templomot”.

Innen ered hát Kőrösmező nevének eredete, s így épülhetett fel a templom, melynek csodájára járnak közelről s távolról…

(A legenda megtalálható a www.ukrainaincognita.com weboldalon.)