Legendák Kárpátalján: Munkács nevének eredete

Ungvártól mintegy 42 kilométerre, az Északkeleti-Kárpátok aljában, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál, a Latorca folyó partján terül el Munkács városa.
Ásatások bizonyítják, hogy e Kárpát-medence-szerte ismert hírű, takaros kisváros már az őskorban is lakott volt. A történelem során Munkács és a munkácsi vár, mely Kárpátalja vitathatatlanul legismertebb, és egyben legszebb vára, számos alkalommal játszott kiemelkedő szerepet a hatalmi versengések forgatagában. Talán a legismertebb momentumként tartják számon, hogy II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét 1703. június 24-én, a Rákóczi-szabadságharc kezdetén. Munkács várát a múltban sokszor érte ostrom, gazda gazdát követett, amiről – a várhoz tartozó legismertebb legendával együtt – egy korábbi cikkünkben már olvashattak a Kárpátalja.ma hírportálra látogatók. Most egy ugyancsak ismert, a város nevének eredetét taglaló mondát szeretnénk megosztani Olvasóinkkal:

„A ladomérisi és a galíciai fejedelmektől kapott útmutatás szerint a Vereckei-hágón bejöttek a magyarok Pannónia földjére. Éjnek idején a rengeteg erdők között érkeztek meg, s a síkságra érve tábort ütöttek. Álmos vezér arra a hegyre vonta fel a sátorát, amelyen jelenleg a bazilita atyák kolostora áll, a hadúr főpapja meg azon a hegyen telepedett meg, ahol most a vár magasodik. Hajnalhasadtakor, amikor a sereg felébredt, Álmos megszemlélte a tájat, s látta, hogy a szomszédos sziklahegyről vastag füst emelkedik az ég azúrkékje felé.
Álmos ezt valami ellenséges őrcsapat jelzőtüzének vélte, s rögtön küldte kémeit, hogy megtudják a dolog mibenlétét. A visszatérő lovascsapat adta hírül Álmosnak, hogy a főpap mutat be hálaadó áldozatot a „magyarok nagy istenének”, amiért a vándorokat minden akadályon át szerencsésen idevezérelte. Ősi szokás szerint kövér fehér mént vágott le. A fejedelem főembereivel maga is megjelent az áldomáson, és nagyon megtetszett neki a hely. Arra kérte a főpapot, hogy cserélje fel vele azzal a hellyel, ahol az ő sátora van felállítva.
Sokáig vonakodott az ősz pap, míg végre engedett az unszolásnak, különösen, amikor egy szép fehér paripát is kapott jutalmul. Amikor megtörtént a csere, Álmos erre a hegyre vonta fel a sátorát, s azonnal hozzákezdett a vár alapjának megvetéséhez. A sereg negyven napig pihent itt, s az idő alatt meglehetősen előrehaladt a vár építése.
Amikor letelt a pihenésre szánt idő, az egész sereg Ungvár felé indult, csak az építők és az azok mellé rendelt segédmunkások maradtak hátra. Ekkor történt, hogy az agg Álmos átadta a fejedelemséget Árpádnak, mivel a honszerzés nagy munkája erős vállakat igényelt. Árpádot ősi szokás szerint pajzsra emelték, és közakarattal vezérnek választották.
Ungvár bevétele után a magyarok Szerencsre értek, ahol ismét tábort vertek. Ide érkeztek meg azok, akik a munkácsi vár építésén dolgoztak, miután őket mások váltották fel e tevékenységben. Tőlük kérdezgették, hogy milyen állapotban van a vár, s mint folyt ott a munka. Mivel a követ, fát és egyebet csak a vállukon nagy munkával voltak kénytelenek a sziklahegy ormára felhordani, így feleltek: »Isten mentse meg az ellenségünket is az olyan helytől, felette munkás hely vala ez«.
E hagyomány szerint nyerte a vár és a városa a Munkás vagy Munkács nevet”.
(A legenda megtalálható a www.karpatinfo.net weboldalon.)