Legendák Kárpátalján: Száldobos története
A Tisza folyó jobb partján, Huszttól mintegy 14 kilométerre található Száldobos.
A többnyire ruszinok lakta település hajdanán királyi birtok volt. Messzeföldön híres Jézus mennybemenetelének tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma, mely valószínűleg még az 1643-as évben épült.
A néphagyomány úgy tartja, hogy ezen a vidéken kapott birtokot Kinizsi Pál, Mátyás király híres törökverő vitéze. A kis helység szép szokásokat mentett át a régmúltból a mai rohanó világ forgatagába: ha valamelyik házban eladósorba ért leány lakik, azt az ablakban virító piros virág vagy az esőcsatornához rögzített piros színű bokréta tudatja az arra járókkal. Mint oly sok helyen megyénkben, itt is békesség uralkodik a környéken élő nemzetiségek között. Erre az egységre emlékeztet többek között egy Rákóczi korából fennmaradt történet is, melyből az is kiderül, miért nevezik Száldobosnak a falut.
„A falut mindig is ruténok (ruszinok – a szerk.) lakták. Békésen és egyetértésben éltek a környék magyarjaival. Közösen, együtt védték az ellenséggel szemben magukat.
Történt pedig, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején fegyverbe szállt a falu egész férfilakossága, ifjak és öregek – mind.
Hősiesen harcolva mind elestek a harcok mezején.
Csak egyetlenegy fiatal fiú tért meg, aki dobos volt Rákóczi seregében. Róla nevezték el a falut, hogy ez az a hely, ahol csak egy szál dobos maradt.
A házak falait meg azért festették kékre, mert mikor Rákóczi erre járt, akit szeretett és tisztelt ez a nép, nagyon szép kék dolmány volt rajta. Hát ennek tiszteletére festették kékre a házakat. No meg több ajtót is vágtak a falba: az első, a tisztaszobába vezető volt, amelyen keresztül a fejedelmet, meg a nagy vendégeket hívták az asztalhoz.”
Megjegyzendő, hogy a hagyománnyal ellentétben a település érdekes nevét valószínűleg a hársfa régies magyar neve, a száldob után kapta.
(A legenda megtalálható a Dupka György és Zubánics László által összeállított Szépasszony dombja című kötetben.)
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma