Legendák Kárpátalján: Tiszakeresztúr és Rákóczi ezredese

Nagyszőlőstől mintegy 15 kilométerre terül el Tiszakeresztúr. Az 1260-ból származó feljegyzésekben Kereztur néven szerepel, 1773-ban a település már Tisza-Kereszturként ismert. A falu római katolikus templomát a szent kereszt tiszteletére szentelték fel, s innen ered a település elnevezése is.
A tiszakeresztúri lakosok kedves emléke, melyet máig büszkén emlegetnek, hogy Rákóczi egyik ezredese, Borbély Balázs Keresztúr szülötte volt. Nevét az elbeszélések alapján a „Rongyos gárda” egy, a Tisza folyó Tiszabecs és Tiszaújlaki kanyarulatánál lezajlott csatája tette híressé. Az idősebb lakosok felmenőik elmondásaiból azt is tudni vélik, hogy Borbély Balázs igen jó baráti kapcsolatot ápolt Ocskay Lászlóval. Barátságuknak és bátorságuknak híre volt mind a kuruc, mind a labanc táborban. Ehhez kapcsolódik egy érdekes történet is, melyet a tiszakeresztúriak máig szívesen mesélnek:

„1703 nyarán Rákóczi úgy határozott, hogy kurucaival átkel a Tiszán, s így egyesülnek az Alföldön állomásozó hívekkel. A fejedelemnek ez a terve egyelőre akadályba ütközött, mivel a Tiszaújlak és Tiszabecs közötti fahidat egy kimondottan erős, jól felszerelt császári ezred őrizte. Ezt a császári ezredet kellett megsemmisíteni ahhoz, hogy Rákóczi elképzelései megvalósuljanak.
A nehéz feladat végrehajtására a fejedelem az Ocskay László és Borbély Balázs vezette „Rongyos gárdát” szemelte ki. A két fiatal kapitány vállalta a megtisztelő feladatot. Úgy határoztak, hogy az éj leple alatt támadnak az ellenségre. Ocskay néhány száz emberével a Tisza újlaki oldalán a parti nádasba fészkelte be magát, szemben az ellenséges táborral. Innen adtak le lövéseket, hogy az ellenség azt hihesse, ők a támadók.
Borbély Balázs körülbelül százötven katonájával keletre húzódott és egy füzesben telepedett le. A kapitánynak az a gondolata támadt, hogy meztelenre vetkőzteti az amúgy is rongyos katonáit, csak a derékszíjat hagyják meg, amire kardjukat köthetik, s így, meztelenül támadnak az ellenségre.
Ahogy a kapitány kigondolta, úgy is cselekedtek. A katonák a kardjukon és a foguk között tartott pisztolyukon kívül semmit sem vittek magukkal. Így úsztak át csendben a Tiszán, s oldalba támadták az Ocskayval szemben álló labancokat. Mondani sem kell, a császáriak mennyire meglepődtek és megijedtek a meztelen kurucok láttán. Borbély Balázs kiadta a jelszót: »Rajta, kuruc!« És elkezdődött az élethalálharc labanc és kuruc között.
Ocskay László csapatával csak erre a percre várt. Pillanatok alatt átkelt a Tiszán, hogy segítségére siessen bajtársainak. A csata a kurucok győzelmével végződött. A labancok egy része elmenekült, a másik pedig a csatatéren és a Tiszában lelte a halálát. A győzelmes csata után nem volt többé „Rongyos gárda”, mert a katonák valamennyien a labancoktól zsákmányolt díszes öltözetben pompáztak.
Mind Borbély Balázs, mind Ocsvay László elszánt, bátor vitézi tettéért a fejedelemtől ezredesi rangot nyert. Ezenkívül a fejedelem Borbély Balázst nemesi ranggal és egy ezer holdas birtokkal is megajándékozta. Mindkettőjüknek hamarosan ezer-ezer főből álló ezrede lett”.
(A legenda megtalálható a www.karpatinfo.net weboldalon.)