Magyar feltalálók: Asbóth Oszkár és a helikopter

Ki ne ismerné Daidalosz és Ikarosz történetét. A görög mítosz szerint Daidalosz egy-egy pár szárnyat készített magának és fiának viasszal összeragasztott tollakból, felrepültek és Ikaroszt elragadta a repülés gyönyöre. Apja intelmei ellenére túl közel repült a naphoz; a viasz megolvadt, a szárnyak szétestek, s az ifjú a tengerbe veszett.
A repülés szabadsága mindenkit megbabonáz. S ha már a repülésnél járunk, a korábban bemutatott feltalálók munkája után ismerkedjünk meg talán a helikopterrel is.
A helikopter felfedezésében komoly érdemei voltak neves magyar tudósainknak. Ismerjük meg közülük Asbóth Oszkárt, teljes nevén Asbóth Oszkár Dezső Vilmost, akinek érdemeiről megoszlott a nyilvánosság véleménye. A mai napig megválaszolatlan a kérdés, hogy tekinthetjük-e nemzetünk tudósát a helikopter kizárólagos feltalálójának? Munkássága mégis jelentős és számottevő.
„Asbóth Oszkár 1891. március 31-én született az Arad melletti Pankotán” – olvashatjuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal oldalán. (http://www.sztnh.gov.hu/hu/kiadv/ipsz/200504/06-technika-longa.html) Apja erdész volt, de felmenői között akadt egy nagyon tehetséges mérnök: Asbóth Sándor, az 1848–49-es szabadságharc alezredese, Kossuth szárnysegéde, aki az amerikai emigrációban is vele tartott, és a XIX. század ötvenes éveiben tevékenyen vett részt New York városrendezésének tervezésében. Volt a családban egy műegyetemi tanár is, Asbóth Emil. Ezek után meglepő, hogy Asbóth Oszkár nem végzett sem műszaki, sem másmilyen egyetemet. Kizárólag önképzés útján lett repülőgép-konstruktőr. Gyakorlati, kísérletező ember volt. Bár gimnazista kora óta rajongott az akkor még gyerekcipőben járó repülésért, sohasem akart pilóta lenni, saját alkotásait is vállalkozó szellemű barátai próbálták ki. Az ő világát a tervezőasztal és a műhely alkotta, ott érezte jól magát, ott dolgozott fáradhatatlanul.

Fiatal korában elolvasta Verne Hódító Robur című könyvét, melynek hatására ő maga is elkezdett gondolkodni egy repülőszerkezet megépítésén. Így barátja segítségével légcsavart, majd pedig egy gumimotorral hajtott modellt épített. Az első repülési kísérlet félig volt sikeres: a gép egy idő után az orrán landolt. A főiskola ideje alatt gazdag uraktól szeretett volna támogatás kapni, ám reménytelenül. Csak az egyik távoli családtag volt hajlandó támogatni a fiatal tehetséget. Alkatrészeket rendelt, s nekilátott álma megvalósításának. Nem sokkal később gépe a levegőbe emelkedett. Még maga Asbóth is beleült pilótaként, s néhány másodpercig a levegőben is tudta tartani a gépet.
„Sikereire a bécsi katonai parancsnokság azonnal felfigyelt. Az I. világháború kezdetén a császári csapatokhoz került, ahol azonnal kinevezték a Légcsavar Kísérleti Intézet vezetőjének” – írja köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Rövid időn belül több mint ezer légcsavart tervezett és szabadalmaztatott.
1916-ban Petróczy István ezredes javaslatára kezdődött meg a helikopter fejlesztése. A folyamatban Kármán Tódor professzor vezette a tervezést, Zsurovecz Vilmos a kivitelezést, Asbóth feladata pedig a szerkezet működéséhez szükséges propeller megtervezése és elkészítése volt. Az első modell, a PKZ–1, 1918-ban készült el. Ennek továbbfejlesztett változata volt a PKZ–2, melynek motorja tovább bírta a megerőltetést, s a szerkezet majdnem 30 percig lebegett csaknem 50 méteres magasságban. Az eredmény minden eddigi csúcsot megdöntött.
Az I. világháború után Asbóth eddigi tapasztalatait összeszedve belefogott az AH típusnévvel jelölt helikopterek tervezésébe. A rengeteg kísérletezés eredményeként megalkotott egy 120 lóerős repülő járművet, mely nagyteljesítményű motorjának köszönhetően helyből fel tudott szállni. Közel 50 méteres magasságot is elért.
Ezeket ismerve tagadhatatlan, hogy a korabeli szerkezetetek a mai helikopterek ősének számítanak. Megalkotásukban – ha nem is kizárólagosan – nagy szerepet játszott Asbóth Oszkár. Érdemei vitathatatlanok.

Gál Adél
Kárpátalja.ma