Magyar feltalálók: Jánosi Marcell és a floppy lemez
Gyerekkorom legkorábbi informatikai élményei közé tartozik, amikor iskolánkba meghozták az első számítógépet, mintegy húsz évvel ezelőtt. Az volt akkoriban a vezető hír, és a legmenőbb elfoglaltságok egyike lehetett az informatikai fakultációkon való részvétel. Persze, csak ismerkedtünk a számunkra addig teljesen idegen géppel, amiből volt talán három darab az egész iskolában. Egy mai gyerek ezt már nem is tudná elképzelni, hiszen számukra természetes, hogy mindent az informatika világa ural. A CD-ken, pendrive-okon és egyéb adathordozó eszközökön átadható információk, filmek és nagyobb terjedelmű anyagok is természetesek ma már. Pedig a ruha legkisebb zsebében is elférő adathordozóknak is sokkal nagyobb előzményük volt. Amivel már magam is találkoztam, és én is használtam, az a floppy lemez.
Az 1970-es években alkotta meg Jánosi Marcell a 3 hüvelykes floppylemezt, amely az IBM addig világszabványnak számító 8 hüvelykes óriását váltotta le. Sajnos, nem sok eredménnyel. Viszont lépésével örökre beírta magát az informatika történelemkönyvébe. De nézzük sorjában az eseményeket!
A magyar hardvervilág egyik legismertebb képviselője 1931-ben született. Tizenöt éves korától kezdve szinte minden nap dolgozott – olvashatjuk Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. S mintegy tizenöt év után már több szakmát is ismert. Egész életében érdekelte a tervezői munka, így nem csoda, hogy a Műegyetem gépészmérnöki karán kötött ki. S még diplomaszerzés előtt megtervezte élete első találmányát, egy lágyvas-tárcsás darabológépet.
Igazi fordulatot jelentett számára, mikor a Budapesti Rádiótechnikai Gyárba (BRG) került dolgozni. Itt gépészmérnökként, 43 évesen tervezte meg adathordozóját, melynek teljesítménye ugyan megegyezett az addig használatos floppy lemezekével, 250 kbyte volt, mérete azonban jóval kisebb lett. Érdekesség volt, hogy Jánosi a saját ingzsebéhez méretezve tervezte a műanyag tokba bújtatott lemezt, ezért az kissé elnyújtott, téglalap alakú lett.
A BRG azonban nem ismerte fel azonnal a találmány jelentőségét. Több külföldi cég is érdeklődött, a gyár azonban elzárkózott a megkeresések elől. Az akkori politikai helyzetben ez nem is volt csoda. Talán ez az oka annak, hogy míg Rubik Ernő találmánya, mely ugyanabban az időben keletkezett, lassan magyar nemzeti szimbólummá nemesedett, a magyar floppyról néhány hazai tudománytörténészen kívül alig tud valaki.
A lemez és a hozzá tartozó BRG MCD-1 típusjelű meghajtó 1974-ben hazai szabadalmi oltalmat kapott. A szabadalom alapján szabályos harc alakult ki a hasznosítás, a gyártásba vétel, a nemzetközi együttműködés létrehozására. A kazettás floppy esetében – nemzetközi szabadalom hiányában – a konkurenciaharcot végül a Sony nyerte meg, a többiek „követő” gyártók lettek. Így lett a PC-k éveken keresztül legfőbb külső adathordozója a Jánosi-féle 3″-os MCD-ből kialakult 3,5″-os kazettás floppy. A japánok bevallották, hogy Jánosi terveit használták fel a gyártásra, viszont a továbbfejlesztett változat esetében már nem téglalap, hanem négyzet alakúra gyártották a lemezeket. Ebből azonban sem Jánosi Marcell, sem hazája nem tudott a találmányból profitálni.
Jánosi Marcellnek köszönhetjük emellett még az automatikus hidraulikus fröccsöntőgépet, s az első modern, háromsebességes orsós magnó, a Calypso tervezőcsapatát is ő vezette.
„Mielőtt Kennedyt meggyilkolták, egy beszédében azt mondta: Ne az legyen az első, hogy neked mit adott Amerika, hanem hogy te mit adtál Amerikának. Ebben a szellemben élek én is.” – mondta Jánosi egyik interjújában. A világ mégis hallgat róla.
Gál Adél
Kárpátalja.ma