Magyar feltalálók: Svachulay Sándor és a Kolibri

A magyar repülés történetének kiemelkedő alakjairól már a korábbiakban is írtunk. Gondoljunk csak Némethy Emilre, Schwarz Dávidra, vagy akár Martin Lajosra. Mindannyiuk munkássága számottevő. Ha továbbmegyünk az időben, megismerhetjük a magyar repülőgép-tervezés és -építés egyik úttörőjét, Svachulay Sándort.
A neves feltaláló a Budapesten tanult technológiát, gépészetet, fa- és fémipari megmunkálást, valamint művezetői tanfolyamokat végzett. 1898-ban önálló lakatosműhelyt nyitott. Már ekkor foglalkoztatta a repülés. Saját cégénél később lehetősége is nyílt arra, hogy az addig csak gondolatban tervezgetett szerkezeteit megalkossa. Modelljei a valóságban is működőképesnek bizonyultak – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében.
Legnagyobb álma az volt, hogy készítsen egy repülőgépet. Erre fordította minden erejét és pénzét. Az elgondolást tettek követték. 1906-ra el is készült első masinája. A szerkezet külsőleg kissé szokatlan volt. A vékony acélcsövekből szerkesztett váz, a V alakban megtört szárny és a hihetetlenül kis méret azonnal felkeltette a közvélemény és a tudósok figyelmét. A gép a Kolibri–I nevet viselte. A gép azonban nem tudott a levegőbe emelkedni, ami részben az alacsony teljesítményű motornak, részben pedig a pilóták tapasztalatlanságának volt köszönhető. Tovább folytatta kísérleteit, míg végül az Kolibri–IV meghozta számára a sikert. Az 1913-ban Budapesten rendezett versenyen a kisméretű gép nagy feltűnést keltett. A különös formájú szárnyaknak köszönhetően könnyedén emelkedett a levegőbe, ahol hihetetlen manőverezésre volt képes.
A Kolibri mellett egy másik típusú repülőgép megépítésén dolgozott a mérnök. Megkezdte az Albatros géptípus építését. A gép kifejlesztésénél figyelembe vette azon körülményeket, miszerint a gép meghibásodása miatt a pilótáknak nagyon gyakran víz fölött kellett leszállniuk. Svachulay ezért a gép törzsét vízhatlan vászonból készült csónaktestnek alakította ki. Így az a vízre leszállva nem merült el. Mi több, újra képes volt onnan felszállni.
Ezen a típuson jelentek meg elsőként a felszálláskor behúzható kerekek, mely technikai újdonság az egész világon elterjedt és máig alkalmazzák.
Svachulay másik találmánya az állítható fém légcsavar volt. Ennek lényege azon a felismerésen alapul, hogy a légcsavar lapátjainak emelkedési szöge szoros összefüggésben áll a sebesség és a vonóerő kérdésével. Tehát: adott emelkedési szöggel bíró légcsavar csak egy bizonyos sebesség mellett éri el legnagyobb hatásfokát, ugyanakkor annak negatív emelkedési szögben való beállításával fékezhető a sebesség. Ez utóbbi helyzet a leszállásnál kívánatos, hogy a kifutási út kellő mértékben lerövidüljön – olvashatjuk az egyik internetes oldalon.
A neves feltaláló az első világháború alatt az albertfalvai repülőgépgyár munkálatait felügyelte. Sajgó szívvel figyelte, hogy a repülőgépek gyártását Magyarországnak megtiltó trianoni békediktátum nevében hogyan teszik tönkre a motorokat és alkatrészeket. Többé az ő műhelyében sem született új alkotás.
Svachulay Sándor 1954. augusztus 25-én hunyt el Budapesten. Emlékét csak a történetírás őrzi, s tevékenysége által ő is helyet kap a technika vaskos historikus könyvében.

Gál Adél
Kárpátalja.ma