Magyar feltalálók: Tihanyi Kálmán és a képcsövek

Ma már sokan élvezik a nagyfelbontású tévékészülék előnyeit. Kényelmesen tévézgetnek a hatalmas lapos képernyő előtt. Mint oly sok technikai eszköz létrejötte, úgy a „plazma tévé” gyökerei is magyar szálakra vezethetők vissza, mégpedig Tihanyi Kálmán munkásságáig, akit a televíziózás úttörőjének is neveznek. Legfontosabb találmányaiban a nagyfelbontású televízió képátvitel máig érvényes alapelvét és felépítését írta le.

A neves magyar feltaláló 1897-ben született a Nyitra vármegyei Üzbégen. 1913-ban, fiatal kora ellenére, már hivatásos feltalálónak mondhatta magát, hiszen a Pozsonyi Elektrotechnikai Szakiskola befejezését követően nyújtotta be első szabadalmi kérelmét. Az utcai lámpák drót nélküli kapcsolását megoldó szabadalmát egy bécsi cég azonnal meg is vásárolta. Ez a siker még érettségi előtt érte. Vizsgáit követően pedig a hadseregben végzett szolgálatot – olvashatjuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala oldalán.

A hadseregben kezdte el foglalkoztatni a televíziózás problémája is. Ennek megoldására hét évvel később, 1924-ben jött rá. Ekkor költözött Budapestre, ahol a Királyi József Műegyetem hallgatója lett. Itt megismerkedett Pöschl Imre professzorral, aki nemcsak mentora, de egy életre szóló barátja is lett. Két évvel később, 1926-ban mutatta be először találmányát, amely addig egyedülálló módon alkalmas volt a 1/400 000 000 másodpercnyi változások nyomon követésére. Ezzel elsőként alkalmazta a tároló technológia minden elemét. 1926. március 20-án nyújtotta be a televízióra vonatkozó első bejelentését. A Radioskóp című irat negyvenkét oldalán részletesen kifejtette a töltéstárolás elméletét, valamint az arra felépített katódsugárcsöves televízió-rendszert, amit több kivitelben írt le, így vezetékes, drótnélküli és színes képátvitelre vonatkozó változatban.

Ötletének jelentős támogatói akadtak, így a szabadalom benyújtása után hozzákezdett a megvalósítás szervezéséhez. Támogatói közé tartozott Rybár István fizikaprofesszor, Domanovszky Sándor professzor, a Smith Jeremiás ösztöndíjbizottság elnöke és Kornfeld Móricz, a Ganz-Danubius Rt. vezérigazgatója. Kornfeld segítségével jutott el Bécsbe, egy sorsfordulót hozó találkozóra Schweiger professzorral, a Radio Wien AG igazgatójával, akitől ajánlólevelet kapott Arco grófhoz, a berlini Telefunken alapító igazgatójához. Mindeközben elkészültek televíziójának a végleges tervei. Rövid időn belül nemcsak Magyarországon, hanem Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban is szabadalmaztatta azokat. Így az ikonoszkóp egyre nagyobb teret nyert.

Tihanyi több találmányon is dolgozott, melyek csak növelték hírnevét. 1928-ban Berlinbe utazott, ahol befolyásos céggel tárgyalt találmányait – színes film, rövidhullámú rádió, hangszóró – illetően.

Nem sokkal később azon gondolkodott, hogy találmányát, a televízió-képcsövet akár katonai célokra is lehetne használni, mint például repülőgépekből kilőtt torpedók, vagy ágyúk és tankok irányítására. Nem sokat tétlenkedett. 1929-ben be is nyújtotta ez irányú szabadalmát, melyet szintén siker koronázott.

1940-ben Tihanyi hazatért, hogy megvalósítsa az akusztikai sugárvetítőre vonatkozó terveit – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Ezt a Legfelsőbb Hadtechnikai Tanács jóváhagyása mellett tette. A TVR kódra keresztelt titkos kísérlet a kormányzó támogatásával folyt. Tihanyit már a kezdetekkor figyelmeztették, hogy a munka során a mellé állított segédeken kívűl ne bízzon senkiben. A neves feltaláló pedig hamarosan sejteni kezdte, és be is bizonyosodott, hogy az általa készített gép nem magyar érdekeket fog szolgálni. A németek számára készül. Tihanyi ekkor ellenállásba kezdett, amit felettesei nem néztek jó szemmel. Néhány társával egyetemben letartóztatták őket. Bizonyítékok híján szabadon engedték, de szervezetét nagyon megviselte a rabságban töltött időszak. Bízott abban, hogy a háború befejezése után a találmányát is sikerül befejezni, melyet eredetileg békés célokra szeretett volna felhasználni. Az 5-8 km hatósugarú készüléket a mezőgazdaság számára rovarok elriasztására szerette volna létrehozni. A korábbi tevékenységének azonban nyoma sem maradt, így figyelme más találmányok felé fordult. Többek között az ultrahang technológiával is foglalkozott. Ám váratlan halála közbeszólt, s a fejlesztésben nem tudott elmélyülni. Egy második szívroham 1947. február 26-án véget vetett életének.

Mondhatjuk, hogy ez már rég a múlté, azóta rengeteget fejlődött a televíziózás. Tény azonban, hogy Tihanyi a televízióra vonatkozó szabadalmában egy teljesen lapos, valójában egy igen korai plazmatévé szerepelt, mely egy leírás szerint falra is akasztható volt. Okkal mondhatjuk tehát, hogy Tihanyi Kálmán jóval meghaladta korának vívmányait, és messze előremutató szerkezetet tervezett.

Gál Adél
Kárpátalja.ma