Mesterségem címere: tanár és hálózati koordinátor

Kopasz Vivien Meláni, a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum történelemtanára, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola munkatársa. A kezdetekről, a mindennapjairól és a jelenlegi válsághelyzetről is beszélgettünk a sokoldalú fiatal pedagógussal.

– Mesélj magadról, a diákéveidről!

– A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola tanulója voltam 4. osztályos koromtól, és ott is érettségiztem 2013-ban, aranyéremmel. Szinte minden tantárgyat kedveltem, de a biológia és a történelem volt a legkedvesebb számomra. Az érettségi után egyértelmű volt számomra, hogy Kárpátalján szeretném folytatni tanulmányaimat. Fontosnak tartottam, hogy olyan felsőoktatási intézményt válasszak, ahol anyanyelvemen tanulhatok, és az ott megszerzett tudást a későbbiekben kamatoztatni tudjam. Végül az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán és Természettudományi Karán belül a történelem szakirány nappali tagozatára, valamint a nemzetközi kapcsolatok szakirány levelező tagozatára nyertem felvételt. A nemzetközi kapcsolatok alapszakos diplomámat 2017-ben szereztem meg, míg a történelem-mesterképzést 2019-ben kitüntetéses oklevéllel fejeztem be. Ezután nyertem felvételt a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájába, a PhD-képzésben 2022-ben abszolváltam. Az ungvári egyetemi évek alatt mély barátságokat kötöttem, amelyek a mai napig tartanak. Itt ismertem meg a férjemet is, aki szintén Ungváron tanult. Ezek az évek különösen emlékezetessé váltak a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségében (KMDFKSZ) végzett aktív tevékenységem révén is, ahol mint elnökségi tag és alelnök tevékenykedtem.

– Mikor kezdtél el tanítani?

– Harmadik éve vagyok a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum történelemtanára. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt, de már teljesen magaménak érzem a szakmát, meg tudom értetni magam a fiatalokkal, elfogadnak. Úgy érzem, a helyemen vagyok. A Kossuth az alma materem, így dupla öröm itt dolgozni.

– Manapság nem egy leányálom a pedagógusszakma. Miért pont ezt a pályát választottad?

– Nagyon szerettem iskolába járni, tanulni, a tanáraimra is felnéztem. Az egész kossuthos szellemiség tetszett, és talán, ha nem itt tanulok, nem is formálódik ki bennem ilyen egyértelműen az az irány, hogy pedagógus legyek. Tetszett az iskolánk működése, a tanárok és diákok közötti kapcsolat, azt szerettem volna, ha egyszer én is átadhassam ezt a gyerekeknek. Az érettségi után nem is volt kérdés, hogy Kárpátalján maradok, és az anyanyelvemen tanulok tovább.

– Mióta vagy a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola munkatársa?

– A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskolánál is már harmadik éve dolgozom. Hálózati koordinátor vagyok, elég széles a munkaköröm. A tanoda célja a magyar népművészeti értékek, a népi hagyományok és a népzenei kultúra ápolása, megőrzése és továbbadása. Ezért is érzem annyira jól magam itt, mert számomra mindig is fontos volt a hagyományőrzés és a magyar kultúra kincseinek feltárása. Sőt, a doktori iskolában is néprajz szakon tanultam, a kutatásomat a néphagyományok, népszokások területén végeztem. A tanoda Kárpátalja 75 településén van jelen, és összesen közel 2 350 gyermekkel foglalkozunk. Szerintem ez óriási dolog, és örülök, hogy ennek részese lehetek.

– A háború miatt kialakult online oktatás mennyire befolyásolta egy pedagógus munkáját, továbbá a diákok hozzáállását a tanuláshoz? Milyenek az eredményeik?

– Az online oktatás jelentős hatással volt a pedagógusok munkájára és a diákok tanulási szokásaira. Gyorsan kellett alkalmazkodnunk az új technológiai eszközökhöz és módszerekhez, ami kihívást jelentett számukra, de úgy gondolom, hogy a tanári közösségünk és a diákok is jól vették az akadályt. A diákok hozzáállása eltérő volt: sokan könnyen alkalmazkodtak az online tanuláshoz, míg másoknak nehézséget okozott a motiváció fenntartása és a figyelem összpontosítása. A tanulmányi eredményeik változatosak voltak, de sok esetben pozitívan reagáltak az online tanulás kihívásaira, és képesek voltak sikeresen teljesíteni azokat.

– Vannak sikerélményeid a munkádban? Ha igen, melyeket emelnéd ki ezek közül?

– Amellett, hogy történelemtanár vagyok, osztályfőnökként is tevékenykedem, illetve egy új tantárgyat, hon- és népismeretet is oktatok. Nagy öröm számomra, hogy láthatom, ahogy tanítványaim fejlődnek, és általam több mindent megtudhatnak a múltról. A hon- és népismeret tantárgy bevezetését nagyon hasznosnak tartom, és az egyik személyes kedvencem, sőt a gyerekek is nagy lelkesedéssel várják a közös órákat. Az elődeink életének, hagyományainak és szokásainak megismertetése és átadása nemes feladat. Diákjaimmal rendszeresen részt veszünk tanulmányi versenyeken és vetélkedőkön, ahol sikeresen szerepeltünk eddig mindegyik tanévben. Történelemből a kistérségi vetélkedőn a legutóbbi tanévben 2. helyezést ért el az egyik tanítványom, míg az azelőtti évben egy 1. és egy 3. hellyel büszkélkedhettünk, emellett a KMPSZ által szervezett történelemversenyen 4. és 5. helyezést értek el a 8–9. osztályos tanulóink. Ezenkívül jogismeretből szintén két dobogós helyet sikerült szereznünk az elmúlt évben: egy 1. és egy 3. pozíciót. 2023 őszén Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete magyarságismereti kalandjátékot szervezett a kárpátaljai gimnáziumok és líceumok tanulóinak. A kalandjátékon olyan 9–11. osztályos tanulók vehettek részt, akiknek érdeklődési köre kiterjed Magyarország történelmére, földrajzára, nevezetességeire, látványosságára, kiemelkedő ismereteik vannak magyar nyelvből és irodalomból. Nagyon büszke vagyok az általam felkészített Honfoglalók nevű csapatra, akik 22 résztvevő közül a 3. helyezést érték el. Ezek a sikerélmények tovább erősítik elkötelezettségemet a tanári pálya iránt, és motivációt adnak a jövőbeli kihívásokhoz és lehetőségekhez.

– Hogyan néz ki egy napod?

– A hétköznapjaim korai ébredéssel kezdődnek, és egész napos munkával folytatódnak. Késő délután érek haza a munkából, ilyenkor próbálok lelkileg feltöltekezni, hogy a következő nap feladatait újult erővel tudjam végezni.

– Ennyi munka mellett jut idő pihenésre?

– Hétvégén jut időm a pihenésre, kirándulásra, ilyenkor a szeretteimmel töltöm a legtöbb időt, a férjemmel, a családommal vagyok. Számomra az az igazi kikapcsolódás, amikor együtt vagyunk. Nagyon szeretünk utazni, kirándulni, felfedezni a körülöttünk lévő természetet vagy akár idegen országokat és kultúrákat. Idén nyáron például Albániában töltöttünk tíz napot a baráti társaságunkkal.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Hálás vagyok a Jóistennek, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Számomra a tanítás valóban hivatás, a tanodában való munka pedig megtiszteltetés. Az, hogy a gyerekeknek a múlt megismerésével segítek szélesíteni a látókörüket, és megérteni a jelent, számomra óriási élmény, ez erőt ad és motivál. A tanoda kapcsán szintén nagyon boldog vagyok amiatt, hogy átadhatjuk a magyar hagyományainkat, értékeinket, és ennyi gyereket megmozgatunk. A Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájában jelenleg abszolvált hallgató vagyok, már csak a disszertáció megvédése maradt. Két munkahely mellett ez komoly kihívás, de remélem, mielőbb révbe érek. Úgy érzem, hogy jelenleg jó helyen vagyok. Szeretnénk a férjemmel egy olyan otthont teremteni, ahol örömmel és szeretettel töltjük mindennapjainkat. A család számomra a legfontosabb támasz az életben, és hiszem, hogy az együtt töltött idő, a szeretet és a támogatás kulcsfontosságú a harmonikus családi élet kialakításában.

Kopasz Gyula
Kárpátalja.ma