Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: bolt-, étterem- és szállodavezető

Mi az eredményes vállalkozás titka?

Az elinduláshoz mindenképpen szükséges egy ötletes terv és egy jól kidolgozott stratégia. Nem árt némi önerő vagy hitel a befektetéshez, valamint jól jön, ha olyan erényekkel rendelkezünk, mint a kitartás, a felelősségteljesség, a rugalmasság és az emberfeletti munkabírás képessége. Amennyiben mindezekhez folyamatos fejlődni akarás, versenyképességre törekvés és kiváló csapatmunka is társul, borítékolhatjuk a sikert.

A nagybégányi Family étterem, bolt és szálloda talán épp ezen feltételek meglétének köszönheti, hogy több mint tizenöt éve a Beregszászi járás egyik legvirágzóbb vendéglátó egysége. A családi vállalkozás megálmodójával és vezetőjével, Egressy Katalinnal beszélgettem.

 

– Miért éppen Nagybégányban kezdett vállalkozásba?

– Ebben a faluban a nőttem fel. Édesapám az étterem szomszédságában lévő házban nőtt fel. Az a telek, amelyen most a bolt, az étterem és a szálloda áll, a felmenőimé volt. A boltot a csehek idején nyitották meg, azonban a kommunisták elvették és államosították azt. A kert hátsó részébe is építettek egy élelmiszerüzletet és egy éttermet. Ezek a ’90-es évek végére bezártak, csak a sok szemét maradt utánuk. A rendszerváltás után lehetőség adódott arra, hogy visszavásároljuk az egykori tulajdonunkat. Akkor már korkedvezménnyel nyugdíjba vonultam. Szülésznői végzettségem van, először Beregdédában dolgoztam, majd a Beregszászi Járási Kórház gyermekosztályán töltöttem el huszonhárom évet.

– Milyen terveik voltak a bolttal?

– Először átvettük a ruha- és vegyesboltot. Családi vállalkozásban működtettük azt. Aztán ahogy nőttek a vásárlóink igényei, úgy bővítettük a vállalkozást.

 

– Milyen elvárásai voltak a vendégeknek?

– Sokan bejöttek hozzánk egy-egy kávéra vagy sörre. Egy idő után egyre többen kérdeztek rá, hogy miért nem készítünk ételeket is? Az ő kedvükért kezdtünk a szomszéd házban halat sütni és húst grillezni. Idővel pedig egy kisebb teremmel toldottuk meg a boltot.

 

– Ki vállalta magára a főzést?

– Nem volt hivatásos szakácsunk, a hozzánk közel álló néhány asszonnyal főztünk együtt.

– Mikor lett a gyorsbüféből igazi étterem?

– 2001 szilveszterén tartottuk az étterem megnyitóját. Elhívtuk a barátainkat és mindazokat, akiknek bármi közük volt a bolthoz. Aztán beindult a mindennapi vendégfogadás a kisteremben. Ma már hihetetlennek tűnik, de akár száz fő is elfért ebben a kicsi szobában. Nyáron a teraszon, télen a bárban táncoltak a vendégek. Az első esküvőt 2002-ben rendeztük meg.

 

– Aztán újabb résszel lett nagyobb az étterem…

– Igen, a faszerkezetű nagyterem már 145 főt tudott kiszolgálni, majd egy újabb bővítésnek köszönhetően 180–200-ra nőtt a terem befogadóképessége.

– Egy ekkora éttermet már nem lehetett csak családi erőből működtetni.

– Idővel a személyzet száma is emelkedett. 2002 őszén társult hozzánk a szakácsunk, Barta József. Később még két szakács, István és Szilvia érkezett a konyhára. Mellettük kisegítő személyzetre – konyhásokra, pincérekre, eladókra – is szükség volt.

Ahogy nőtt a vendéglátói egység, úgy nőtt az alkalmazottak száma. Ma már közel harmincan dolgoznak itt.

 

– Hogyan ment híre az étterem működésének?

– Az emberek idővel rájöttek, hogy egyszerűbb, ha étteremben tartják meg a lakodalmat. Egyrészt kevesebb kiadással jár, másrészt sokkal kevesebb fáradtságba kerül. Az esküvőkön százszázalékos ellátásra törekszünk. A mai napig itt vagyok a rendezvények alatt. Az esküvőkön többnyire csak a menyasszonytánc után megyek haza.

A mindennapi vendéglátás nehezebb. Nem előre elkészített ételekkel dolgozunk, mindent frissen tálalunk az asztalra. Ez természetesen több időbe kerül. Szeretném, ha hatékonyabbak tudnánk lenni.

Már többször felvetődött, hogy bővítsük a menüt, azonban az az elvünk, hogy csak azt főzünk, amit tudunk. Hiába varázslatos az olasz konyha, ha nem értünk hozzá.

– Szigorú a munkatársaival szemben?

– A régi munkatársak szerint ma már sokkal engedékenyebb vagyok, mint régebben. Pedig szükség van a kritikára. Számomra nagyon fontos, hogy a vendég első benyomása kellemes legyen az étteremről. Ehhez annak mindig tisztának és rendezettnek kell lennie.

 

– Más éttermekkel szemben is ilyen kritikus?

– Nehéz étterembe mennem, mert más szemmel nézem azt, mint egy átlagos vendég. Ugyanakkor tudom, hogy ahány ház, annyi szokás. Elfogadom, hogy minden vendéglátói egységnek más a terítési, felszolgálási szokása, a konyhafőnökök más ízvilág szerint főznek. A mi három szakácsunk sem főz egyformán. Az egyiknek a húsok elkészítése megy jobban, míg a másik inkább a salátákhoz ért.

Az éttermeknél az a legnagyobb bosszúságom, ha sokáig kell várni az ételre. Emellett az is zavar, ha azt tapasztalom, hogy a vendég rovására akarnak nyereségesek lenni.

– Milyen gondokkal találkozik még a vendéglátás területén?

– Nagy probléma a megfelelő szakemberek – szakácsok, felszolgálók – hiánya. Hiába járnak a fiatalok szakmunkásképzőbe, szinte semmilyen tudásunk sincs, amikor hozzánk kerülnek. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a pincéreknek magyarul és ukránul is jól kellene tudniuk Kárpátalján. Emellett előny lenne, amennyiben más idegen nyelvet is beszélnének.

A másik nehézség abból adódik, hogy sokan elmennek külföldre. Bennünket is elhagytak néhányan. Az esküvőket is kevesebb főre tervezik, s a meghívottak egy része nem is vesz részt a lakodalomban.

 

– A vendéglátóiparra is kihat az ukrajnai válság?

– Hogyne, a háború előtt számos magyarországi vendégünk volt. Több turistacsoport is érkezett hozzánk. Ezek most elmaradnak. Sokan félnek az itteni körülményektől, nemegyszer téves elképzeléseik vannak a kárpátaljai viszonyokról. Pedig aki eljön, jól érzi magát. Mostanában több olyan esküvő volt, amelyen anyaországi volt az egyik fél, s elégedetten távoztak a vendégek.

– A bolt és az étterem mellett szállodát is működtetnek.

– A vendégek igénye miatt vált szükségessé, hogy szállodával egészítsük ki a szolgáltatásainkat. Jelenleg 60 főnek tudunk szállást biztosítani.

 

– Az étterem a Family nevet viseli. Ez a családi vállalkozásra utal?

– A férjem beszerzéssel foglalkozik, emellett a borok is az ő hatáskörébe tartoznak. A lányomék házánál van a borospince, amelyben a saját készítésű borainkat tároljuk. Van rosé, fehérbor, muskotály és többféle szárazbor. Ezenkívül házipálinkát is főzünk.

A lányom is részt vesz a vállalkozásban. Közgazdász diplomával rendelkezik, ezt a tudását is hasznosítja. Ami azonban igazán az ő szíve csücske, az az étterem dekorálása és az esküvői díszítés. Más esküvőkön is vállal ilyen jellegű feladatot. Emellett az ételek elkészítéséhez is jól ért. A két fiú unokám is szívesen tartózkodik az étteremben.

– Az utóbbi években Nagybégányban felvirágzott a falusi turizmus. Ukrajna számos vidékéről érkeznek ide vendégek. Ők is látogatják az éttermet?

– Igen, sok ukrán vendégünk van. Szívesen kipróbálják a magyaros ízeket, szeretik a bográcsost és a babgulyást. Készítünk néhány orosz vagy ukrán eredetű ételt is, mint például a varenyik (krumplis derelye) vagy a borscsleves.

 

– Milyen terveik vannak?

– Szeretnénk a nagytermet renoválni. Az ablakokat hőálló üvegekre akarjuk kicserélni, s a fagerendázatra is ráfér egy csiszolás és festés. A bárrészt is felújítjuk, s emellett új, díszesebb bejárati ajtót szerelünk fel. A konyhában is vannak elavult elemek, amelyek cserére szorulnak. Az étterem mostani kinézete megmarad. Lehetne modernizálni, azonban mi szeretnénk megőrizni azt a hangulatot, amelyet a vendégeink eddig megszoktak, megkedveltek.

– Meddig tervezi vezetni a vállalkozást?

– Már szívesen átadnám a stafétabotot. Nehéz ez a munka. Az elmúlt több mint tizenöt évre visszagondolva volt jó és rossz is. Azért is vágtam bele ebbe a vállalkozásba, mert szeretem az embereket, szívesen beszélgetek velük. Mindig is vendégszerető voltam, a házunkban gyakran volt vendégeskedés. Ugyanakkor ebben a szakmában nincs pihenés, vasárnap- és ünnepnap is a vendégek rendelkezésére kell állnunk.

 

– Bármeddig is dolgozik még, sok erőt és egészséget kívánok hozzá! Isten áldja a vállalkozását és a családját!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma