Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: falusiturizmus-szervező

Kárpátalja természeti szépségei, történelmi emlékei, s az itt élők vendégszeretete közismert. Az utóbbi évtizedben egyre többen fedezik fel a Kárpát-medence eme csücskét. A néhány napos látogatásra érkezőket a turisztikai szervezők szívesen szállásolják el családoknál. A falusi turizmus szépen virágzik a Beregszászi járásban is, többek között Csetfalva, Mezővári, Bene és Muzsaly településeken.

A Mezőváriban élő Filep Éva közel egy évtizede foglalkozik vendéglátással és turisztikai programok szervezésével, emellett tolmács tevékenységet is folytat. Vele beszélgettem.

 

− Tősgyökeres lakosa vagy Mezővárinak?

− Igen, Mezőváriban születtem, ahogy a szüleim is. Itt kezdtem meg az általános iskolát, majd a harmadik osztály elvégzése után az orosz tannyelvű Beregszászi 2. Számú Általános Iskolában folytattam a tanulmányaimat. Itt anyanyelvi szinten megtanultam oroszul. A nyolcadik osztály befejezése után a Munkácsi Tanítóképző tanító szakára felvételiztem, ahol 1985-ben szereztem diplomát.

 

− Visszatértél Mezőváriba?

− Igen. A helyi általános iskolában álltam munkába. Először napközis tanár és pionírvezető voltam. Egy év múlva felvételiztem az Ungvári Állami Egyetem orosz nyelv és irodalom szakára, amelyre bejutottam, s levelező tagozaton kezdtem meg a tanulmányaimat. Ugyanebben az évben férjhez mentem, s 1987-ben megszületett az első gyermekünk. Egy év halasztás után folytattam az egyetemet, s 1993-ban kaptam kézbe a diplomámat.

 

− Továbbra is Mezőváriban tanítottál?

− Igen, azonban közbejött a rendszerváltás, s már nem volt szükség az orosz nyelvre. Néhány évig világirodalmat tanítottam, majd átképeztem magam ukrán nyelv és irodalom szakra.

 

− Közben tovább bővült a családotok…

− 1994-ben született meg a második gyermekünk, 1999-ben a harmadik és 2012-ben a negyedik. Nem sokáig maradtam velük otthon, általában egy év szülési szabadság után visszatértem tanítani.

 

− Meddig maradtál a pedagógusi pályán?

− Mindig is úgy terveztem, hogy, ha meglesz a 25 év munkaviszonyom, akkor korkedvezménnyel nyugdíjba vonulok. Ennek 2014 májusában jött el az ideje: 29 év után otthagytam a pedagógusi pályát.

 

− Milyen tevékenységbe kezdtél?

− Ekkor már néhány éve az én családom is részt vett a falusi turizmusban. Egy időben egyszerre foglalkoztam vendégfogadással, tanítással és szinkrontolmácsolással. A legkisebb gyermekünk megszületése óta nem fogadunk vendégeket, de továbbra is részt veszek a turizmus szervezésében.

 

− Hogyan került kapcsolatba Mezővári a turizmussal?

− Mezőváriban a 2000-es évek elejétől fogadnak vendégeket. Az első turistákat a Beregszász és Térsége Falusi Turizmus Szövetség elnöke, Csizmár Sarolta hívta meg Kárpátaljára. A vendégeket eleinte szállodákban helyezte el, ahol azonban akkoriban nem igazán voltak megfelelőek a körülmények. Ekkor jött az a gondolata, hogy falusi családoknál biztosít szállást a turisták számára.

 

− Kikhez kerültek a vendégek?

− Először pedagóguscsaládok vállalták a vendéglátást, méghozzá teljesen térítésmentesen. Később szolgáltatásszerűen adták ki a szobákat. Az első időben öt-tíz család foglalkozott ezzel. A mi családunk 2005 körül csatlakozott ehhez a tevékenységhez. A szállásadásból és étkeztetésből befolyt összeget mindenki igyekezett visszafordítani a saját háza felújításába.

 

− Főállású tevékenység lett a vendégfogadás?

− Nem. Csak ebből nem lehet megélni, hiszen ez egy szezonális tevékenység. A falubeliek többsége fizetéskiegészítésnek tekinti a szállásadást. Egy-egy hétvége alatt akár a havi fizetését is megkeresheti a szállásadó.

 

− Hogyan készültetek fel a falusi turizmussal való foglalkozásra?

− Azt hiszem, hogy a legelső képzést a családomban kaptam. A szüleim mindig is vendégszeretőek voltak. Senki sem ment el tőlünk anélkül, hogy ne kínáltuk volna meg valamivel, s édesapámék szállást is adtak annak, aki lekéste a buszt. Amikor belevágtunk a vendéglátásba, az egész családot bevontuk ebbe a tevékenységbe. A férjem vállalta a fuvarozást és segített nekem a szervezésben, a húgom feladata lett a főzés. Emellett 2009-ben bejegyeztettük a „Kárpátalja Völgyeiben és Hegyein” Falusi Zöld Turizmus és Agroturizmus Fejlesztéséért megyei szintű civil szervezetet.

 

− Hogyan tudtatok újabb és újabb vendégeket meghívni Kárpátaljára?

− A vendégeink személyes ismeretség alapján jutottak el hozzánk. Amikor a rendszerváltás után megnyílt a határ, sokat utaztunk külföldre, számos ismerősre, barátra tettünk szert, akiket aztán meghívtunk Kárpátaljára. A többi között Szolnokról, Kecskemétről, Budapestről, Győrből, Kiskunfélegyházáról érkeztek hozzánk turisták, de fogadtunk már turistákat Erdélyből és Felvidékről is. Vannak visszatérő vendégeink is.

 

− Mi vonzza ide a látogatókat?

− Főként a történelmi helyszínek érdeklik a vendégeket, illetve a személyes kapcsolatok ápolására törekednek. Így az elsődleges úti célok között szerepel a Vereckei-hágó, Munkács, Ungvár, Beregszász, Huszt városa és a Tatár-hágó.

 

− Milyen ételekkel kínáljátok meg a vendégeket?

− Igyekszünk magyaros ételeket készíteni: húslevest, töltött káposztát, tejfeles paprikást teszünk az asztalra, de szívesen bemutatunk egy-egy olyan fogást is az ukrán és az orosz konyháról, mint a borscsleves, a plov vagy a pelmenyi.

 

− Van valamilyen helyi specialitás Mezőváriban?

− Településünk egyik hagyományos étele a táskaleves és a peterák. Emellett helyi termelők által készített borral és pálinkával kínáljuk a vendégeket.

 

− Hányan foglalkoznak jelenleg falusi turizmussal Mezőváriban?

− Az utóbbi években olyan sokan kapcsolódtak be ebbe a tevékenységbe, hogy jelenleg akár 120 főt is el tudunk szállásolni a községben. A vendégek nagy része csak vacsorát, éjszakai szállást és reggelit kér. Arra törekszünk, hogy ne csak átutazzanak a településen a turisták, hanem több napot is eltöltsenek nálunk.

 

− Hogyan lehet ezt elérni?

− Olyan hagyományos mesterségeket mutatunk be a turistáknak, mint a pokrócszövés, a szilva- és somlekvár főzése vagy a kenyérsütés. Sajnos mire kiépítettük mindezt, kirobbant a háború Ukrajnában, s ez visszavetette a turizmust.

 

− Mennyire vehető észre a vendéglátásban az, hogy háborús helyzet alakult ki az országban?

− Az elmúlt években folyamatosan csökkent a vendégek száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor szinte egyetlen csoport sem érkezett Mezőváriba. Előfordult, hogy az utolsó pillanatban mondta vissza a szállást egy iskola. Ezt is megértem, én sem engedném el jó szívvel egy bizonytalan helyzetű országba a gyermekemet.

 

− Hogyan tudtok ilyen nehézségek mellett tovább fejlődni?

− Az utóbbi években belföldi vendégeket is fogadunk. Nemrég harkoviak voltak Mezőváriban, akik a magyar konyhát próbálták ki. Emellett továbbra is várjuk az anyaországi vendégeket. A civil szervezetünket is szeretnénk tovább fejleszteni. Van egy bérelt irodánk Mezőváriban, amely azonban felújításra szorul. Hála Istennek, olyan pályázati lehetőségek jelennek meg Magyarországon mostanában, amelyekben mi is részt tudunk venni. Így bízunk benne, hogy tovább folytathatjuk Mezőváriban a vendéglátást.

 

− Visszamennél tanítani?

− Szeretek a falusi turizmussal, illetve a tolmácsolással foglalkozni, már nem mennék vissza tanítani.

 

− Köszönöm a beszélgetést!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma