Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: galambász

Furcsának tűnhet, hogy külön mesterségként beszélünk a galambászatról, pedig ez is egy olyan tevékenység, amelynek a gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza.

A perzsák, a görögök és az egyiptomiak egyaránt foglalkoztak galambtartással. Igaz, eleinte elsősorban a húsa miatt fogyasztották az állatot, s csak Kr.e. 500 körül kezdték hírvivőként hasznosítani ezeket a gyors röptű madarakat.
Idővel külön építményeket, dúcokat készítettek a galambok számára.
A postagalambok (gyorsan és kitartóan repülnek, s nagy távolságból is hazatalálnak – a szerk.) hobbiként való tartása a XIX. század elején, Belgiumban alakult ki, s innen terjedt el egész Európában és az egész világon, többek között Kárpátalján is. Az itteni egyesülethez 78 galambász tartozik, akik közül az egyik, Baraté Attila Nagybégányban él. Vele beszélgettem erről a különleges, s kevésbé ismert tevékenységről.

– Szégyenkezve vallom be, de kisgyermekes anyukaként nekem a „galamberegetésről” eddig általában nem a postagalambok jutottak eszembe, hanem valami egészen más… Téged mióta érdekelnek ezek a madarak?
– Gyermekkorom óta foglalkozom galambokkal. Beregdédából hoztam a nagybátyámtól néhány példányt. Eleinte csak a szépsége és a húsa miatt tartottuk. Nagyon finom húsleves, paprikás készíthető belőle. Később elkezdtek érdekelni a röptethető postagalambok. Ungváron szereztem be az elsőket.

– Azonban nem a galambászat a fő foglalkozásod.
– Az általános iskola befejezése után Ungváron tanultam műbútorasztalosnak. Többnyire ebben a szakmában dolgoztam az eddigi életem folyamán, csak a helyszín változott. Beregszászban, Nagybégányban és Magyarországon is vállaltam asztalos munkát, aztán itthon rendeztem be egy műhelyt. Emellett méheket is tartok.

– Ezek mellett megmaradt a galambászat is.
– Amikor megnősültem, és átköltöztünk ebbe a házba, ahol most is élünk, a padláson építettem egy dúcot a galambjaimnak. Mindig is megnyugtatott a velük való foglalkozás.

– Mikor tértél át a versenyszerű galambászkodásra?
– Néhány évvel ezelőtt Magyarországon megismerkedtem egy idős bácsival, aki ezzel foglalkozott. Nekem is megtetszett a postagalambok röptetése, s lassan megtanultam a csínját-bínját.

– Mit jelent a reptetés?
– A galambot elviszik a dúcból egy gyűjtőhelyre, ahol elengedik, s az a cél, hogy minél gyorsabban érjen haza. A gyűjtőponttól az út akár 100-tól 900 kilométerig is tarthat. Mindegyik versenyző madáron van egy azonosító gyűrű, amely jelöli a születési számát és azt, hogy hová tartozik. A verseny során egy másik, gumiból készült gyűrűt helyeznek el a galamb lábán. Ehhez tartozik egy postagalamb-rögzítő szerkezet, amelybe ha belehelyezik a visszatért galamb lábáról levett gumigyűrűt, a készülék szalagja megmutatja, hogy hány órát, hány percet repült a madár. Az enyém egy régi, holland rögzítő, manuálisan működik. Külföldön többnyire már az elektromos változatát használják.

– Hogyan lehet tréningezni a postagalambokat?
– Fontos, hogy az adott galamb azt a távolságot tegye meg, amelyben a legjobb. A versenyeken vannak rövid, közepes és hosszú távok. Bizonyos fajtákat kifejezetten erre a célra tenyésztettek ki. A Klak és a Janssen a rövidebb utakat teljesíti jól, míg az Aarden messzebbről is gyorsan visszaér. Én saját vérvonal kitenyésztésére törekszem. Eddig sikerrel jártam. 2008-ban Kárpátalján a legjobb egyéves galamb az enyém volt.
Az egyik versenyen 860 kilométert kellett megtenniük a madaraknak. 150 galamb indult neki a távnak reggel négykor. Az első este hét óra előtt tíz perccel ért célba, az enyém hét óra után tíz perccel érkezett meg. Legutóbb 2700 galambot neveztek be egy versenyre, az enyém kilencedikként érkezett vissza. Ma Bátyúból röptettük a galambokat. 15 perc alatt tették meg a 60 km-es utat.

– Mi ösztönzi arra a galambokat, hogy visszatérjenek a dúcba?
– Rá lehet szoktatni a galambokat, hogy ne szökjenek el. Például fiókák nevelése vagy párzás idején biztos, hogy hazatérnek. A biológusok szerint a galamb a föld mágneses mezőjét használja a tájékozódáshoz, s a csőrében lévő „iránytű” segítségével talál haza.

– Milyen veszélyeknek vannak kitéve a galambok otthon és a reptetéskor?
– A macska, a patkány, a menetke, az ölyv és a sólyom megöli őket. Megfigyeltem, hogy 8-9 óra körül vadásznak a sólymok és az ölyvek, ezért csak később engedem ki a galambokat. Sokszor az emberek pusztítják el őket. Ezenkívül a betegségektől is óvni kell ezeket a madarakat. Pici koruktól megkapják a szükséges gyógyszereket. 60 naposan oltjuk be paramyxovírus ellen a galambokat. Ez az egyik leggyakoribb, fertőző betegség náluk, hétköznapi néven nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezik. Az oltóanyagot Magyarországon, az állatpatikában veszem meg.

– Mivel táplálkoznak a galambok?
– Árpa, búza, köles, repce, kukorica, borsó, napraforgó keverékével etetem őket.

– Mikor zajlanak a versenyek?
– Áprilistól októberig van reptetés. Január környékén tartanak kiállítást és akkor összegzik az egész éves eredményeket. Eddig Munkácson, Ungváron és Budapesten vettem részt olimpián és kiállításon. Ott találkoztam Peller József háromszoros olimpiai bajnokkal.

– Kárpátalján hányan foglalkoznak postagalamb-röptetéssel?
– A kárpátaljai egyesület központja Munkácson van, 78-an tartozunk hozzá. Ebből közel tízen magyarok, akik többek közt Kisbégányban, Tiszaújlakon, Beregszászban, Beregrákoson és Ungváron élnek. Mindenki hobbiként űzi a galambászatot. Bégányban többen is tartanak galambot, de közülük csak én versenyeztetek. Ez inkább férfias hobbi, de Magyarországon nők is gyakorolják.

– Drága szórakozás postagalambot tartani?
– Pénzes hobbi, befektetést igényel, egy galamb több ezer euróba is kerülhet. Én ezt nem engedhetem meg magamnak, ezért saját tenyésztéssel foglalkozom. Most körülbelül száz galambom van.
Ellestem a dúcok formáját az egyik kiállításon és megépítettem itthon. Pároztatásnál azt a párt zárom össze, amelyiket szeretném keresztezni.

– Milyen korban legjobb röptetni a galambokat?
– Hároméves korára fejlődik ki a csontozata, izomzata. Akkor éri el a legjobb teljesítményét. Én hatéves korukig reptetem a galambjaimat, utána csak tenyésztésre használom őket. Akár 15 évig is elélnek.

– Milyen terveid vannak?
– Reménykedem benne, hogy sikerül kitenyésztenem egy olyan galambot, amellyel bejutok az első három kárpátaljai galambász közé.

– Isten áldását és sok kitartást kívánok ehhez!