Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: könyvelő

Ki gondolná, hogy a könyvelés az egyik legősibb szakma.

A sumérek már több mint 5000 ezer évvel ezelőtt számadást készítettek a gabona és a sör mennyiségéről. Később valamennyi ókori kultúrában – többek között Indiában, Görögországban, Egyiptomban – találtak olyan írásos és tárgyi emlékeket, melyek azt bizonyítják, hogy a gazdaság területén könyvelőket alkalmaztak.
Az első könyvet, mely könyvelésről szólt, 1495-ben adták ki Velencében. Ugyancsak Itáliához fűződik a „kettős könyvelés” jól ismert fogalma. Az első könyvelési mérleget az augsburgi Fugger-család készítette el 1511-ben, majd 1592-ben megjelent az első számviteltankönyv, mely Sartorius matematikus műve.
A XVII. századtól használnak pénztárkönyveket, melyeket aprólékos pontossággal, kézi kitöltéssel vezettek. Később speciális írógépeket használtak, majd az informatika megjelenésével kialakult az elektronikus könyvelés (bár a régi vágású könyvelők még emellett is ragaszkodnak az adatok manuális rögzítéséhez.), s ma már számos, felhasználóbarát könyvelőprogram létezik.
A könyvelő szakma az évszázadok alatt mit sem veszített népszerűségéből: a CareerCast felmérése szerint 2013-ban a legnépszerűbb szakmák 200-as listáján a könyvelők a 47. helyen álltak, megelőzve többek között a sebészeket, a pszichológusokat és az építészmérnököket.
A napokban egy beregszászi könyvelővel, Tóth Katalinnal beszélgettem, aki már több évtizede éve űzi a mesterségét.

– Mindig is könyvelő akartál lenni?

– Egyáltalán nem ezt pályát akartam választani, amióta az eszemet tudom, mindig is pedagógusnak készültem. Már kicsi koromban is tanítgattam az unokatestvéreimet. A családban sem volt könyvelő, édesapám a kereskedelemben dolgozott, áruszakértő volt és raktárnok. Számomra ünnep volt, amikor magával vitt a munkahelyére.

– Hogyan lettél mégis könyvelő?

– Miután befejeztem a Beregszászi 4. sz. Kossuth Lajos Középiskolát, egyetemre szerettem volna menni, de akkoriban nagyon nehéz volt oda bejutni, önbizalmam is igen kevés volt, ezért letettem róla, hogy pedagógus legyek. Egy beregszászi vállalatnál álltam munkába. Ott dolgoztam több mint húsz éven keresztül.

– Mivel foglalkoztál?

– Ez egy lerakat volt. Lent kezdtem a szamárlétra legalján, az árúk között. Három hónap múlva áthelyeztek a könyvelők részlegébe. Itt is alulról küzdöttem fel magam, hiszen először még könyvelői végzettségem sem volt.

– Hol szereztél diplomát?

– 1978-ban a munkahelyem elküldött a Munkácsi Technikum könyvelő szakára. Levelező tagozatra jelentkeztem. Hét közben dolgoztam, szombatonként iskolába jártam, negyedévenként vizsgáztunk. Az érettséginek és a munkahelyemnek köszönhetően csak két évet kellett tanulnom.

– Milyen nyelven folyt a tanulás?

– Az én osztályomban csak én voltam magyar. Ukrán és orosz nyelvű óráink és könyveink is voltak. A munkahelyen is oroszul intéztük a könyvelést. Ma már kevesebbet használom az orosz nyelvet, viszont jól tudom az ukrán szaknyelvet.

– A könyvelő szakma összetett…

– Sok ágazata van. A munkahelyemen sokat helyettesítettem a munkatársaimat, s ennek köszönhetően egyaránt tájékozott vagyok a jog, a közgazdaságtan és a könyvelés területén.

– Húsz év után váltál meg az állami munkahelytől.

– A rendszerváltozás után sorra alakultak a magánvállalkozások, kft.-k, melyek könyvelőt kerestek. Sokan hívtak, ezért úgy döntöttem, hogy önállósítom magam. Kiváltottam a vállalkozói engedélyt, s azóta több kft., szervezet könyvelését végzem.

– Otthon dolgozol?

– Igen. Az egyik helyiséget berendeztem dolgozószobának. Számítógépet vettem, bevezetettem az internetet. Így sokkal könnyebb, nem kell bankba vagy adóhivatalba járnom, otthonról is mindent el tudok intézni.

– Honnan van informatikai képzettséged?

– Eleinte nem értettem a számítógép kezeléséhez. Sem a munkahelyemen, sem itthon nem használtam komputert. Beiratkoztam egy kétéves informatikaoktatásra. Munka után jártam a képzésre, de mivel sehol sem tudtam gyakorolni, s nem fejlődött a tudásom, fél év múlva abbahagytam az iskolát. Azt tanácsolták, hogy autodidakta módon sajátítsam el a számítógépes ismereteket. Akkor szereztem be egy saját számítógépet.

– Nemcsak informatikai, de szakmai fejlődére is szükséged volt az évek során. Hogyan képezed tovább magad?

– Ukrajnában folyamatosan változnak a törvények, rendeletek, hogy tisztába legyek ezekkel, szaklapot járatok, illetve az internetről is tájékozódom. Az is segít, hogy pályakezdő fiatalokkal is foglalkozom. Így valamilyen szinten a tanítás is jelen van az életemben.

– A munka és a tanítás mellett mennyi szabadidőd van?

– A magam ura vagyok. Bármikor elutazhatom, vagy szabadnapot vehetek ki. De az is igaz, hogy sokszor a napi nyolc óránál többet dolgozom. Időről időre eltervezem, hogy kevesebb munkát fogok vállalni, de nem tudok nemet mondani. A vasárnapom mindig szabad, bár néha olyankor is leülök számítógép elé, de nekem ez nem munka, hanem szórakozás.

– Család?

– A bátyám lányának családjával élek egy udvarban. Nekik három lányuk van, sokszor vigyázok rájuk. Élvezem a társaságukat. A gyerekek érdeklődnek a munkám iránt, de már megtanulták, hogy az irataimhoz nem nyúlhatnak.

– Precíz vagy?

– Alapos vagyok, ilyennek születtem. Mappákban rendszerezem a dokumentumokat.

– Meddig szeretnél még dolgozni?

– Nem gondolkodtam még rajta. Már nyugdíjas vagyok, de megszoktam, hogy mozgásban, emberek között vagyok. Szerencsés vagyok, mert rendes emberek vesznek körül.

– Milyen terveid vannak?

– Nemsokára bérmálkozni fogok, most erre készülök. Most jött el ennek az ideje. Egy évig hittanra jártunk, hamarosan vizsgázunk. Izgulok, hiszen a keresztfiam fiával egyszerre vizsgázunk. A bérmálás alkalmából önéletrajzot kellet írni. Elsírtam magam, miközben írtam, mert eszembe jutott a nagymamám, aki kicsi korunkban vasárnaponként elvitt bennünket a bátyámmal a római katolikus templomba. A mai napig a fülemben cseng a lakkcipőnk kopogása a kápolnában. Büszke vagyok rá, hogy római katolikus vagyok.

– Köszönöm a beszélgetést, Isten áldja meg életedet, munkádat, hogy továbbra is sokak örömére és segítségére tevékenykedj!

Marosi Anita
Kárpátalja.ma