Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: könyvtárvezető
„Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy – de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy – de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy – de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betű vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes! – vallja Tatyjana Tolsztaja orosz írónő.
Való igaz: korok, stílusok, kultúrák, hatalmak jöhetnek és mehetnek, behálózhat bennünket digitális világ, ránk telepedhet korunk számos népbetegsége, lehetünk hívők és hitetlenek, más-más pártállásúak és gondolkodásúak, a könyv mégis örök.
Ott áll a polcunkon, a dohányzóasztalunkon lapul, a kanapénk sarkában rojtosodik. Olvassuk, és „kiolvassuk”, lapozzuk, és széljegyzékekkel firkáljuk tele. S közben orrunkkal érezzük a festék és a papír illatát, szemünkkel faljuk a betűket, ujjunkat megnyálazva hajtunk tovább egy-egy lapot, melynek sercegése ott visszhangzik a fülünkben. Minden érzékszervünkkel eggyé válunk a könyvvel, melynek szentélye, a könyvtár igazi paradicsom lehet az olvasni szeretők számára.
Kárpátalján szinte minden településen működik városi vagy községi bibliotéka. Ne becsüljük alá az ezekben található könyvállományt! Ha nem is lelhetőek fel bennük napjaink irodalmi termékei, az elmúlt évtizedekben összegyűjtött könyvek között bőségesen akad olyan szépirodalmi, gyermek- és ifjúsági, történelmi, szakmai, vallási és művészeti könyv, mely ma is megállja a helyét az olvasók világában.
Interjúalanyom, Sárközi Jedlinszky Anikó a Beregsomi Községi Könyvtár vezetője. Vele beszélgettem a könyvek szeretetéről, a könyvtár működéséről és a könyvtáros feladatáról.
– Honnan származol?
– Bátyúban nőttem fel. A szüleim a vasútnál dolgoztak. Helyben jártam magyar tannyelvű általános iskolába, majd Nagyberegen folytattam a tanulmányaimat a református líceumban. Az érettségit követően egy ungvári szakközépiskolában tanultam tovább, ott könyvelői, pénztáros és számítógép-kezelői szakképesítést szereztem. Ezt követőn boltokban dolgoztam, majd férjhez mentem.
– Ekkor kerültél Beregsomba?
– Igen, a férjem idevaló. Összeházasodtunk, majd megszületett a két lányunk. Velük otthon maradtam. Hiába is akartam munkába állni, a gyermekek mellett nem volt rá lehetőségem. Aztán három évvel ezelőtt megtudtam, hogy a községi könyvtár vezetője nyugdíjba vonul, s új könyvtárost keresnek. Igaz, hogy nem volt megfelelő végzettségem, mégis jelentkeztem az állásra, s felvettek. Ungváron elvégeztem a szükséges képzést, valamint a Beregszászi Városi Könyvtárban megszereztem a gyakorlati tudást. A Beregszászi járás könyvtárosai is nagyon segítőkészek voltak.
– Átvetted a beregsomi könyvtárat. Mi volt az első feladatod?
– Beregsom általános iskolájában az utóbbi években minden ősszel versmondó versenyt rendeznek a falu két költője, Sütő Kálmán és Kecskés Béla tiszteletére. A verseny kitalálója még a könyvtáros elődöm volt.
A versenyre benevező 1–9. osztályos gyermekeknek két verset kell megtanulniuk. Első körben egy szabadon választott művet adnak elő, majd a szervezők által megadott Sütő- és Kecskés-verset kell elszavalniuk.
Így az volt az első tevékenységem, hogy részt vettem a szervezési és lebonyolítási folyamatban.
– A lányaid is indultak a megmérettetésen?
– Igen, nagyon szívesen mondanak verset. Zsófi lányunk tavaly első lett a kárpátaljai református szavalóversenyen.
– Mivel jár a könyvtárosi munkád?
– A könyvtár hétfőtől péntekig tart nyitva, reggel nyolc órától délután négyig várom az olvasókat. Nemcsak könyvkölcsönzésre van lehetőség, hanem internethasználatot, nyomtatási és fénymásolási lehetőséget is biztosítunk.
A könyvtár mellett berendeztünk egy néprajzi múzeumot, amelyben régi használati tárgyakat mutatunk be. A múltat nem akarjuk eltemetni, hanem szeretnénk azt bemutatni a falubelieknek. Még az elődöm kezdte el a gyűjtést, én pedig folytatom.
Ezenkívül egy kiállítás keretében emléket állítottunk költőinknek, Sütő Kálmánnak, Kecskés Bélának, Balogh Balázsnak és Somi Nagy Zoltánnak.
– Kik keresik fel a könyvtárat?
– Mindegyik korosztályból vannak látogatók. Az érdeklődési körük is szerteágazó. Van, aki könyvet olvas, mást a szakkönyvek vagy a szépirodalom érdekli. Igyekszünk bővíteni a könyvállományt.
– Honnan kaptok könyveket?
– A könyvek zömében az anyaországból érkeznek. Egyrészt a református egyházon keresztül juttatnak el hozzánk összegyűjtött könyveket, másrészt a magyarországi Márai-program keretében is számos könyv jut el hozzánk.
Az ukrán állam is ad könyveket, ezek ukrán nyelvűek. Erre is szükség van, hiszen a gyerekek egy része nyelvgyakorlás céljából pont ezeket keresi.
– Hogy áll a könyvtár infrastruktúrája?
– Már több éve sikeresen pályázom a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez. A tőlük kapott támogatásból sikerült beszereznem a könyvtár nyomtatóját, laptopját.
– Ha már a technikáról beszélünk. Nem tartasz attól, hogy a digitális világban háttérbe szorulnak a könyvek?
– Nem féltem a könyveket. A könyv bárhol, bármikor kéznél lehet. Nem függ az elektromos hálózattól, az internet-elérhetőségtől. Élmény könyvet olvasni.
– Te is többet olvasol, amióta a könyvtárban dolgozol?
– Egyértelműen többet forgatom a könyveket. Már csak azért is, hogy segíteni tudjak az olvasóknak, amikor bizonyos témában keresgél a könyvek között.
Érdekes módon gyermekkoromban a szomszédunkban volt a könyvtár, amelynek szinte mindennapos látogatója voltam. Nagyon szerettem a könyveket, ajándékba is azt adtam. Akkoriban mégsem gondoltam arra, hogy könyvtáros legyek.
– Téged nem kellett beinvitálni a könyvtárba. De hogyan lehet bevonzani a könyvtárba a mostani gyerekeket?
– Időről időre valamilyen foglalkozást szervezek a könyvtárban. Húsvét előtt például tojást festünk a gyerekekkel. Fontosnak tartom, hogy megismerjék a hagyományainkat. A költészet napján pedig verseket ragasztottunk ki a villanypóznákra.
– Milyen terveid vannak?
– Nemsokára újra megrendezzük a versmondó-versenyt, mely idén ünnepli a 10. évfordulóját. Most erre készülünk. A jubileum alkalmából minden versenyzőt szeretnénk ajándékkal megjutalmazni. Szívesen bővíteném a könyvállományunkat mesekönyvekkel és a kortárs irodalmi művekkel.
Azt az ígéretet kaptuk, hogy a Keleti Partnerség program keretében lecserélik a tetőszerkezetet, valamint új nyílászárókat kap a könyvtár. Ennek nagyon örülnék. Hosszú távon az a vágyam, hogy a jövőben is a könyvtárban dolgozzam. Bízom benne, hogy erre továbbra is lehetőségem lesz.
– Köszönöm a beszélgetést!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma