Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: kozmetikus
Szépség – amiért mi, nők nem sajnáljuk sem az időt, sem a pénzt, s akár szenvedni is képesek vagyunk érte. Fejünk búbjától a lábunk sarkáig bármit elkövetünk magunkon, hogy jobb képet mutasson a tükör.
A manikűr, pedikűr, fodrászkodás mellett az arcunk kozmetikázása az, amelyre a legtöbb gondot fordítjuk.
A szépségápolás eme ága több ezer éves múltra tekint vissza. A nők már az ókorban is sminkelték magukat, s mindent elkövettek, hogy szemfestékkel, rúzzsal, púderral emeljék ki arcuk előnyös vonásait, s eltüntessék a kevésbé vonzó részeket. Egész iparág épült a kozmetika világára: több száz krém, arctisztító tonik, bőrradír, szemránckrém, pakolás és sminkkellék közül választhatunk, mindez csupán pénztárca kérdése.
Kezdetben a kozmetika elsődleges célja a szépítkezés volt, idővel azonban a bőr ápolása, tisztítása is előtérbe került, s külön szakmává fejlődött az arcápolás.
Az utóbbi két évtizedben Kárpátalján is megnőtt a szépségszalonok, s ezen belül a kozmetikák száma.
A nők szépségápolási szokásairól és a kozmetikusi mesterségről a beregszászi Vivien Szépségszalon munkatársával, Lohaj Natáliával beszélgettem.
– Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a szakmával?
– Egy másik foglalkozáson keresztül. A Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolában szereztem szülész-ápoló végzettséget a ’80-as évek második felében, majd a mezőkaszonyi termálfürdő akkor még működő szanatóriumában helyezkedtem el, ahol a betegek ápolása volt a feladatom. Hamar rájöttem, hogy ez nem az a szakma, amelyet egész életemben gyakorolni szeretnék, ugyanakkor egy hasznos tapasztalatot is szereztem: észrevettem, hogy a női vendégek igényelnék, hogy szépségápolásban is részesüljenek a szanatóriumban eltöltött idő alatt. Tudomást szereztem arról, hogy Dnyipropetrovszkban kozmetikusi iskola indul, s a főnököm beleegyezésével én is beiratkoztam.
– Egy másik foglalkozáson keresztül. A Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskolában szereztem szülész-ápoló végzettséget a ’80-as évek második felében, majd a mezőkaszonyi termálfürdő akkor még működő szanatóriumában helyezkedtem el, ahol a betegek ápolása volt a feladatom. Hamar rájöttem, hogy ez nem az a szakma, amelyet egész életemben gyakorolni szeretnék, ugyanakkor egy hasznos tapasztalatot is szereztem: észrevettem, hogy a női vendégek igényelnék, hogy szépségápolásban is részesüljenek a szanatóriumban eltöltött idő alatt. Tudomást szereztem arról, hogy Dnyipropetrovszkban kozmetikusi iskola indul, s a főnököm beleegyezésével én is beiratkoztam.
– Mennyi ideig tartott a képzés?
– Közel egy éven át tartózkodtam az orosz városban, ahol elsajátítottam a szakma alapjait. Az ott szerzett tudásra építettem aztán a későbbi lembergi, kijevi tanfolyamok anyagát. Ez egy olyan mesterség, amely folyamatosan fejlődik, új irányzatok, termékek, eljárások jelennek meg, s ha meg akarom állni a helyem ezen a területen, akkor lépést kell tartanom ezekkel a változásokkal.
– Mi történt az iskola elvégzése után?
– 1991-ben megtörtént a rendszerváltás. Mire hazajöttem Dnyipropetrovszkból, a szanatóriumot bezárták, így más munkahely után kellett néznem. Először a beregszászi Zakarpattya Sportkomplexumban helyezkedtem el kozmetikusként, majd onnan átmentem a Piroska szalonba, ahol 18 éven át dolgoztam. Négy hónappal ezelőtt váltottam munkahelyet, s jöttem át az akkor megnyílt Vivien Szépségszalonba. A beregszászi munkám mellett minden második nap egy munkácsi szalonban is dolgozom. Sokszor a szombatjaim is foglaltak az esküvői felkérések miatt.
– Milyen igényekkel kerestek fel az elmúlt két évtizedben a vendégeid?
– Folyamatosan bővültek az elvárások. Az arctisztítás mellett megjelent a sminkelés, amely szinte külön szakma, hiszen napszaktól, alkalomtól és egyéni igénytől függően változik az arcfestés. Emellett arcpakolásokkal, gyantázással, szemöldökigazítással- és festéssel, tartós szempillafestéssel és tanácsadással is foglalkozom.
– Van észrevehető változás a bőrápolási szokások területén is?
– Hogyne. Sokkal tisztább, ápoltabb manapság a klienseim bőre. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy tudatosabban odafigyelnek erre, másrészt ma már nagyon jó minőségű arcápolási készítmények állnak a rendelkezésükre. Én főként Lembergből és Kijevből rendelem meg azokat a termékeket, amelyeket a kezelések során használok.
A krémek, bőrradírok és tonikok mellett sokat számítanak a gének és az életmód is. Én például szerencsés vagyok, sohasem volt probléma a bőrömmel. A két fiam is hasonló bőrtípusú, csak a serdülőkorukban kellett néhányszor letisztítanom az arcukat. Akkor viccesen meg is jegyezték, hogy nem értik, hogy képes ezért valaki még fizetni is.
– Kik fordulnak meg nálad?
– A vendégeim életkora, foglalkozása nagyon széles skálán mozog: szépségversenyre készülő tízéves gyermeket is sminkeltem már, de 86 éves néni is kért tőlem arctisztítást. Az ő bőre például annyira szép volt, hogy akár évtizedeket is letagadhatott volna a korából.
A nők mellett egyébként az utóbbi tíz évben egyre több férfi jelenik meg a szalonokban manikűrre, pedikűrre és kozmetikára. Ők általában tehetősebbek, s tőlem ugyanolyan szolgáltatásokat kérnek, mint a nők: epilálás, smink, arctisztítás.
– Ez az a munka, amelyre mindig is vágytál?
– Emlékszem, hogy amikor dolgozni kezdtem, azért imádkoztam, hogy ne legyen vendégem, mert annyira féltem, hogy elrontok valamit. Ma már másképp tekintek erre a munkára: szeretem a mesterségem és elégedett vagyok az életemmel.
– Köszönöm a beszélgetést!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
Kárpátalja.ma